„Mégiscsak érdemes járkálni e földön, mert lépten-nyomon olyasmit látni, amire képzeletünk aligha gondol.” (Kosztolányi Dezső)

Egy érzet, a vajdasági táj, a tájhoz kötődő élet ritmusainak kompozíciói: a nyárfák sistergő susogása, a nyári szellőben ringó levelek tánca, az eget és a földet a végtelenben összehúzó kötelékek feszülése. Igor Halašević fényképei által inspirálva, kifeszülve a négy égtáj átlóinak metszéspontjában megfigyelőként, megérzőként.