Bikinidemokrácia - bemutató Szabadkán
Dokumentum Borut Šeparović szerző-rendező előadásából
A Kosztolányi Dezső Színházban április 23-án mutatják be Bikinidemokrácia című darabját Borut Šeparović rendezésében.
Kiáltvány az igazi demokráciáért
Lépten-nyomon azt halljuk, demokratikus társadalomban élünk. Meg hogy szabadok vagyunk. Meg hogy biztosították a jogainkat.
De miféle jogokat biztosítottak? Az oktatáshoz való jogot? Évről évre nagyobb összegeket kell elköltenünk az oktatásra, ami ezáltal a vagyonos kisebbség luxuscikkévé válik. Az egészségügyi ellátás jogát? Ez is egyre inkább két részre szakad – a többség állami javakból gyógyíttatja magát, és elveszik a különféle átláthatatlan várólisták tömegében, míg a kisebbség ki tudja fizetni a gyorsabb és minőségesebb kezelést. A kultúrához való jogot? Az állam mind kevesebbet szán a kultúrára, ezáltal az egyre inkább a piac törvényeinek engedelmeskedik, és ebben a folyamatban egyre banálisabb, elnyűttebb, sablonosabb lesz. A tisztességes tárgyaláshoz való jog? Ez is az érintettek pénztárcájától függ, és az ügyvédektől, akiket jó pénz ellenében megbízhatnak. A pénzteleneknek itt sincs semmi esélyük.
Szabadok vagyunk – de miféle szabadság ez? Megvan a szabadságunk, hogy uzsorakamatra vegyünk fel kölcsönt, mert ez az egyetlen módja, hogy nélkülözhetetlennek beállított haszontalan tárgyakhoz (vagy valóban nélkülözhetetlen, de elérhetetlen dogokhoz) jussunk. Megvan a szabadságunk, hogy egész népünkkel együtt az elit tetteivel azonosuljunk. Miénk a hallgatás szabadsága. Miféle szabadság jár még nekünk?
Mégis miféle demokráciában élünk?
Képviseleti demokráciában, ahol a népuralom abból áll, hogy a nép, illetve a többség csupán néhány évente választhat egy kisebbséget, amely aztán a többség nevében hozza meg döntéseit. A mi nevükben.
Képviseleti demokráciában élünk, amely annyiból áll, hogy neveket karikázunk be, amelyeket ilyen-olyan pártok elnevezései alatt látunk.
Képviseleti demokráciában élünk, ahol mi, a többség tehetetlenek vagyunk.
Tehetetlenek vagyunk, mert a képviseleti demokrácia nem minket véd, hanem a nagytőkéseket és azok érdekeit.
Mit nyújtanak nekünk a pártok a plakátokon terpeszkedő üres vezérmondatokon kívül? Mit jelentenek az afféle szlogenek, mint a "Mindig a nemzet mellett", vagy "A jobb életért"? Melyik politikus merné kijelenteni, hogy nem áll a nemzet mellett, vagy hogy nem a jobb életért küzd? Mit is jelent pontosan az a szlogen, hogy "Igazság"? Miféle igazság az? Kinek az igazsága? Jelenti-e ez, hogy ezeket a plakátokat meg kell különböztetnünk a "Hazugság" feliratúaktól?
Nem fogadjuk el, hogy a népet egy szűk elit ellenőrizze, amely különböző pártok nevei mögé rejtőzik, és amely elsősorban a nagytőkések érdekeit szolgálja. A nagytőkésekét, akik méregdrága választási kampányaikat pénzelik.
Elutasítjuk az ilyen társadalmi berendezkedést, amely önmagát demokráciának nevezve telepszik ránk. Az ilyen demokrácia egyetlen feladata olyan mechanizmusok létrehozása, amelyek életben tartják a kapitalizmust, mint az emberi faj egyetlen szent és sérthetetlen létezési formáját.
Olyan rendszer ez, amely lényegét tekintve igazságtalan, mert az emberek közti egyenlőséget és egyenjogúságot rombolja le. És mint olyan, nem a demokrácia védelmezője, hanem annak legnagyobb ellensége.
A kapitalizmus törvényesített igazságtalanság. – Azzal, ha nem lépünk föl az igazágtalanság ellen, támogatjuk azt.
Az efféle demokrácia, amelyben élünk (amelynek közvetlen termékei a politikai pártok), az elsődleges akadály az igazi demokrácia felé vezető úton, amelyen az emberek maguk döntenének a saját sorsukról, az iparmágnások és a megvesztegetett politikusok helyett. A közvetlen demokrácia az igazi demokrácia, és csak a közvetlen demokrácia igazolhatja a szó eredeti jelentését: népuralom.
Követeljük a parlamentáris rendszer megszüntetését, és a miatta létező politikai pártok feloszlatását.
Kiemeljük: nem egypártrendszert akarunk – pártnélküli rendszert akarunk!
Olyan társadalmat követelünk, amelyben az emberek közösségeikben összegyűlve egyedül, saját nevükben dönthetnek azokról a kérdésekről, amelyek érintik őket.
Vállaljuk hát a felelősséget az életünkért. Ne válasszuk a két rossz közül a kevésbé rosszat, ne válasszuk ki őket, hogy a nevünkben döntsenek, ne várjunk éveket, hogy a választások megismétlődhessenek, és minden kezdődjön elölről.
Arra hívunk föl benneteket, hogy a választásokon jelölt egyetlen politikai lehetőségre se adjatok voksot. De nem arra kérünk, hogy ne menjetek el szavazni. Nem. A tartózkodás nekik nem jelent semmit. Legfeljebb sajnálatukat fejezik majd ki a választásokat követő éjszakán, hogy nem volt több szavazó.
Arra hívunk föl benneteket, hogy menjetek ki szavazni, és érvénytelenítsétek a szavazólapjaitokat. Ezzel adjuk tudtukra, hogy számunkra egyikük sem elfogadható magoldás.
Ezzel saját magunkra szavazunk.