A 25 éves jubileumát ünneplő Közép-Európa Táncszínház HORDA című előadása Kun Attila művészeti vezető első közös munkája a társulattal.

Az egyetlen Lajkó Félix zenéjére készült egész estés táncelőadás a zeneszerző nyolc zenei tételére épül, melyek más-más ihletettséggel mesélnek rólunk, a kenyérharcról, a bizalom megszületéséről, a pillangó röptéről, a természettől eltávolodott egyén lemoshatatlan városi mocskáról, a hatalom extatikus gyönyöréről, a haragról, a pusztító és tehetetlen dühről, a megértésről, az elfogadásról, a családról, a közösségről.

A hegedűművész muzsikája ösztöni kapocs a természettel és a természetben élő egyénnel. Zenéjéből árad a kultúra, de nem a színpadokon vagy a kiállítótermekben megjelenő kultúra, hanem az ember - a Kárpát-medencében élő ember - kultúrája.

A címben szereplő horda szó többféleképpen értelmezhető. Egyrészt azon emberek kis közössége, akik az élet élhetőségéért csoportokat alakítanak ki, másrészt az a pusztító emberhorda, akik valamilyen megfogalmazhatatlan késztetést követve lerombolják saját életterüket.

A darab továbbgondolásaként a Közép-Európa Táncszínház a Nemzeti Táncszínházzal és a Káva Kulturális Műhellyel közösen útjára indított új színházpedagógiai programjának keretében (DTIE), egy beavató táncszínházi előadás is készült a középiskolás korosztály számára, Horda2 címmel.

Hosszú ideje nem készítettem egész estés darabot Magyarországon, sőt szakmai munkáim is inkább határainkon kívül érvényesülnek. "Onnan" nézve, de "innen" átérezve választottam Lajkó Félix muzsikáját, akinek zenéje ösztöni kapocs a természettel és a természetben élő emberrel. Árad zenéjéből a kultúra, de nem a színpadokon vagy a kiállítótermekben megjelenő kultúra, hanem az ember - a Kárpát-medencében élő ember - kultúrája. Ösztönös, "földszagú" zsigeri vibráció. Angyali zene, emberi megfogalmazásban. Így született a cím is, a Horda. A címet értelmezhetjük, mint emberek kis közösségét, akik az élet élhetőségéért csoportot alakítanak ki, de érthetjük pusztító hordaként is, akik valamilyen megfogalmazhatatlan késztetést követve lerombolják saját életterüket. A teremtett ember lelki dilemmáját járja körbe a darab, azt a dilemmát, ami a természettől elszakadt ember "útravalója".Ez az "útravaló" nem nélkülözi az emlékeket, a vágyat a visszatérésre a természethez. Nem nélkülözi a mindenen átsegítő humort, emberséget és varázslatot. Nem nélkülözi a család megtartó erejének megfogalmazását. A Horda szerény, de makacs kísérlet személyes "útravalóm", "útravalónk" summázására. (Kun Attila)