Az alkotók beszámolói után most a nézők spontán rakcióiból adunk válogatást.

• Kardos Gábor beszámolója

"Le roi est mort, vive le roi!" - mondják arrafelé. Meghalt a Krétakör? Éljen a Krétakör! - mondhatnánk, ha egészen röviden kéne összefoglalni.

Théâtre de Bobigny - 1, Boulevard Lénine. Párizs egyik legpopulárisabb külvárosában a neonfelirat szerint Schilling Árpád és a Krétakör szabadulóművészeti történésének főpróbáján ülünk. A karzaton, mivel a színpadot és a nézőteret is teljesen szabaddá tették, merő játéktérré változtatva az egész színházat. A zánkai műhelymunkát idéző tábori zsánert látjuk. Pár sátor kétoldalt és fent a levegőben is, itt-ott asztalok és székek, laptopok, pingpongasztal, különféle holmik. A távoli színpadon hárman feltehetőleg beszélgetnek, vagy csak épp ülnek a rögtönzött konyhában. Kicsit poros a padló.

A karzat alól középen egy ember kúszik végig a földön, két karjával ütemesen húzva magát előre. Ő a rendező. Miután pólójával embernyi ösvényt törölt végig a padlón, odaül a többiek mellé, akik mintha észre sem vennék, majd egyikük kicsit megveregeti a vállát. Ennyi. Aztán ketten bukósisakot húznak, motorra ülnek és kihajtanak az egyik kulisszakapun az utcára. Még el sem kezdődött az "előadás", már véget vet neki valami egészen valóságosként megjelenő történés.

A következő félóra kreatív frusztrációval telik. Látjuk, hogy alattunk egy nagy faliképet festenek, de a képet nem. Lemegy tíz önként jelentkező és a társulattal együtt néznek valamit a színpad baloldalán, még nevetnek is, de nem tudjuk min. Ráadásul a színen többen fényképezik és filmezik, folyamatosan mediatizálják az általunk nem látható eseményeket, melyeknek mi alkalmasint csak a mediatizálását látjuk - ami ismerős lehet valahonnan, amit sokszor valóságnak tartunk. A kinti mátrixból. Itt bent ezt mintha némi iróniával jelenítenék meg. A néző nem szórakozást kap, hanem időt és teret a gondolkodásra. Tulajdonképpen nincs is más választása: mindenképp el kell gondolkodnia, még akkor is, ha nem bírja és elmegy, mert szórakozottságot várt a színháztól. Vagyis épp az ellenkezőjét annak, ami itt történik.
[Szakasz: 1] tovább>> [/Szakasz: 1]

• Róbert Katalin beszámolója: (F)elszabadult művész

Az újonnan alakuló Krétakör Színház Schilling Árpád vezetésével a párizsi MC93 színházban vert tanyát egy hónapra, hogy francia művészekkel karöltve boncolgassák, mi is manapság a színház, mit tud nyújtani a nézőknek, mi a művész szabadsága, és vannak-e határai a színház művészetének. A hónap második felében tizenöt előadást is tartanak, melyekben a nézők elé tárnak valamit mindabból, amin dolgoztak.

Minden este más - tudatja a Krétakör honlapja. De az azonos, hogy az előadás jelenetek, "happeningek" laza fűzére. Magyar, francia és angol nyelven folyik, attól függően, hogy milyen nemzetiségű a megszólaló művész, és van-e kedve angolul próbálkozni. A magyar mondatokat többnyire fordítják franciára. Nem üldögélős színház ez: meg akarja mozgatni a néző fantáziáját, testét, érzéseit. A fizikai mozgolódás tökéletesen - vagy éppen túl jól - sikerült; időnként hosszú utat kell megtennünk egyetlen, tíz másodperces látványosságért. Így aztán az előkészületek, a rendezkedés és a várakozás teszi ki a 120 perces akció nagyobb részét.
[Szakasz: 2] tovább>> [/Szakasz: 2]

Az egyik akcióban a nézők váratlanul összekülönböztek

Get the Flash Player to see this player.

Az egyes akciók után megkérdeztük a nézők véleményét

Get the Flash Player to see this player.