Miben tér el a Láthatáron Csoport eddigi előadásaitól és mennyiben a folytatása az eddigi koncepciónak az új előadás?
  – A hagyaték című előadás azt a vonalat követi a társulatunk életében, ami az egyéni és a családi traumákat vizsgálja és ezeken keresztül bizonyos társadalmi traumák átadásról és feldolgozásról is szól. Ez lesz a harmadik felnőttek számára készített előadásunk az Én, te, mi és A megmentő után.  Legelőször a középiskolásoknak játszott Mianyánk című előadásunkban dolgoztunk a szülő-gyerek témával, ebben a családon belüli titkok és az őszinteség volt a középpontban egy anya-lány viszony apropóján. A Megmentő című előadásunk pedig egy testvértörténeten keresztül mutatja be egy család életét, és azt vizsgálja, hogyan hat a szülők viselkedése és egymáshoz való viszonya a testvérek viszonyára. A Hagyaték azért is különleges, mert a történetbeli anya a világhírű gyerekkor-kutató pszichológus Alice Miller, akinek több könyve megjelent itthon is. A tehetséges gyerek drámája című kötete radikálisan új nézőpontot hozott a gyerekpszichológiába és világsiker lett. 

Hogyan találtál rá a történetre?
  – Olvastam egy interjút a fiával Martin Millerrel, amiben a jó szándékú riporter rákérdezett, hogy milyen volt Alice Miller gyerekének lenni és kiderült, hogy teljesen más anya volt a valóságban, mint amit a könyvein keresztül propagált. A gyerekek legnagyobb ügyvédjeként könyveket írt arról, hogy milyen negatív társadalmi hatása van a gyerekbántalmazásnak. Ő maga nem bántalmazta a gyerekét, de bántalmazó kapcsolatban élt a férjével, aki brutálisan verte a közös fiukat. Martin Miller ez a fiú, aki közben terapeuta lett és megjelentetett egy könyvet az anyja halála után, amelynek az a címe, hogy A tehetséges gyerek igazi drámája- Alice Miller tragédiája, és ez az alapja annak az előadásnak, amelyet készítünk.

Mi érdekelt személyesen ebben a történetben?
  – Hogy miért nem képes egy elképesztő éleslátással bíró tudós anya rálátni a saját tragédiájára. Mitől alakul ki ez a hasítás, amiben ő élt. Nemrégiben fellépett a társulat az Artner Szilvia munkatársunk által szerkesztett Testvérképek esttel a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület XXVI. konferenciáján és ott két előadás is szólt Alice Millerről. Az egyiknek az volt a címe, hogy Alice Miller élete, a hasítás diadala. Ezt kutatom most, hogy van-e kiút ebből, és hogy milyen lehetett Martin Miller élete, míg próbált rájönni, hogy kicsoda is ő valójában. az érdekel, van-e kiút egy ilyen traumából. Tudni kell, hogy Alice Miller holokauszt túlélő volt és ez alapvetően befolyásolta az életét, mélyebben, mint ő maga is sejtette.  Felmerül néhány olyan lelki jelenség is az előadás kapcsán, amiről ritkán beszélünk.

Nem is az áldozattá levés az ő sztorija, hanem az érem másik oldala, a totális kontroll. Mindent túlélt, kiszökött a gettóból, megmentette az anyját, a húgát, majd szerelmes lett egy Gestapo ügynökbe. Nem akarok szpojlerezni, de valójában ebből a szerelemből született Martin Miller, aki azt írja erről: „Apámnak én voltam a zsidó, akiket gyűlölt, anyámnak pedig a náci, akiket gyűlölt.”

Kikkel készül az előadás, hogyan állt össze a csapat? Mikor és hol lesz látható az előadás?
  – A dramaturg Gyulay Eszter, a rendező Tárnoki Márk, aki frissen végzett Ascher Tamás osztályában. A partnerem az előadásban Rába Roland, akit nagyon régről ismerek, ő játssza Martin Millert. Horváth Jenny pedig a látványtervező. A hely, ahol előadjuk a Hold 21 HPS Kultszalon. Ez számunkra új játszóhely, egy PR ügynökség, amely független társulatokat támogat próbahely biztosításával és az előadások befogadásával. Egy impozáns fafaragásos teremben, polgári miliőben, 50-60 néző előtt lehet itt előadást tartani. Jelenleg játszik ott a Trojka és a Látókép Ensemble is.
November 6-án este 7 órakor lesz A hagyaték bemutatója itt, majd mindjárt másnap ismét játsszuk és közönségtalálkozót is tartunk. Nagyon felkavaró, szövevényes történet ez és azt gondoljuk, hogy a nézőknek lesz erről véleménye, lesz róla kérdése. November 28-án és 29-én is játsszuk és 29-én előadás után facilitált beszélgetést tartunk Majoros Andrea klinikai szakpszichológus részvételével. Aztán év vége előtt még december 19-én és 20-án lesz látható.

A múlt évadban készült A megmentőt mikor láthatja a közönség?
  – Egy remek új helyen, az Itt és Most Közösségi Térben (IX., Ráday utca 18.) november 9-én este 7 órakor megy legközelebb.
Szabó Veronika rendező és Zsigó Anna dramaturg friss átdolgozásában játsszuk, így azoknak is érdemes lesz megnézni, akik már látták. Ezt a darabot Kincses Réka Berlinben élő erdélyi származású író jegyzi és Alida Bevk szlovén-magyar színésznővel adjuk elő. November 12-én a Miskolci Nemzeti Színház meghívására ott is fellépünk, az előadás után itt egy helyi pszichológus szakember Drahos Judit részvételével lesz közönségtalálkozó, amelyet Artner Szilvia, a Testvérképek projektünk vezetője moderál. 
Másnap Kassán, a Thália Színházban ugyanez ismétlődik, ott Gabriela Linhardtová pszichológussal zajlik majd a kerekasztal-beszélgetés.

2020 januárra pedig erdélyi turnét készítünk elő, lévén a szerző onnan származik és a történet részben ott játszódik.

A Testvérképek projektünk egyébként A megmentő című előadás utáni beszélgetésekből kiindulva jött létre. Artner Szilvia újságíró, író projektvezető koncepciója alapján azt kutatjuk, hogy a szülők mennyire és hogyan befolyásolják a testvérek egymáshoz való viszonyát és a testvérek kapcsolata milyen hatással van a későbbi párkapcsolataikra. Hogy mennyire határozza meg az életünket a testvér léte vagy hiánya, mennyire törekszünk arra, hogy testvért találjunk a másik emberben. Testvértörténeteket gyűjtünk, amelyekből felolvasó esteket csinálunk és szeretnék, ha majd egy önálló előadás is születne ebben a témában. 

Mely előadások láthatók még az évadban és milyen közönségnek szólnak ezek?
  – Tulajdonképpen az összes előadásunk műsoron van a gyerekelőadásoktól kezdve az ifjúsági előadásokon át a felnőtt előadásokig és erről a honlapunkról mindig tájékoztatjuk a közönséget.

Hol tart az általad elképzelt színház jelenleg és miben látod a jövőbeli feladataitokat?
  – A társadalmi szolidaritás, az egyéni és társadalmi reflexió erősítése az egyik fő célunk; most a legfontosabb feladatunk, hogy elősegítsünk társadalmi gyógyulási folyamatokat. Azt gondolom, mindig lesz gyerekdarabunk, amit elviszünk az ország leszakadó térségeibe, meg tuti lesznek fontos társadalmi problémákat középpontba helyező középiskolás előadásaink, de most valóban nagyon érdekelnek a felnőttek, mert a társadalmi gyógyulást egyéni és családi szinten is fontos elkezdeni, ebben pedig nekünk, felnőtteknek kell példát mutatnunk.