„Rossz ember nincs a világon” - hirdeti, és állítja Jesua Ponczius Pilátusnak a Bulgakov által  megírt Jerusalaimi kihallgatáson. (Ponczius Pilátus, Mester és Margarita)



Az előadás magja és kiindulópontja egy egyszerű kijelentés: Minden ember jó, senki sem rossz, csak boldogtalan. Ez hogyan találkozik vagy ütközik az eluralkodó mértéktelenség problematikájával? A Pokol is a földi élet része, az emberek által teremtett dimenzió, ahol a Gonosz maga akár a rendet teremtő bíra (ahol az emberek önmegvalósítanak bármi áron, gyilkolnak élelemért, hatalomért, vagy éppen széttapossák egymást egy promóciós árucikkért, háttérbe szorul hit, erkölcsi rend, erény). 

A kisgyermek ösztönei által vezérelt lény, sugárzik belőle a derű, a béke, a fény, és nincsen benne még jele előítéletnek, bosszúvágynak, haragnak, erőszaknak. Hamvas Béla így ír: „...semmit sem tud és nem akar tudni a becsvágy-világ kényszerzubbony-logikájáról. Akinek egyetlen fontos dolog van, hogy abban a mámorító tündöklésben, ami az élet gyönyörködjék, és azt élvezze.”

Mintha a boldogságtól startolnánk a boldogságkeresésre. És ettől a startmezőtől távolodva haladunk egy tudatos útvesztőbe, hiszen az ember kiszolgáltatott helyzete pontosan a tudat és az ösztön találkozásában manifesztálódik. Milyen stációk vannak a boldogulásban? 

Az előadás képek kollázsa JÓ EMBEREKről, férfiakról és nőkről, az ártatlan gyönyörvágytól a harcmezőig, ahol eluralkodnak az ösztönök, és megszűnőben a mérték.