13. Pác Tivald és Benjamin Walter személyazonosságot cserél. Egyikük szökni vágyik, a másik talán kalandot keres. Nos, egész jó üzletnek tűnik, mindenki azt kapja, amire vágyott. Biztos? Vajon mi történik akkor, ha az újsütetű Benjamin Walter (alias 13. Pác Tivald) egy remekbe szabott plasztikai műtét után elvetődik alteregója rég nem látott szülőföldjére, Filliponba, A Néma Revolverek Városába? A fogadtatás meleg, mi több forró: mogorva arcok, sanda tekintetek, könnyes szemű asszonyok, lincshangulat: itt valami szörnyű titok lappang! Lehet, hogy főhősünk cseberből vederbe került? Pácot állandó életveszély fenyegeti: ütik, verik, rálőnek, kést szegeznek a torkának, s közben az iránt érdeklődnek, hogy mit tud a hajnalról, a szférák muzsikájáról és Goethéről... és legfőképp a Probatbicolról! Nem ismer senkit, nem ért semmit, - a túlélés egyetlen esélye: úszni az árral és blöffölni, süketelni bármi áron. Az eredmény bámulatos: a dühödt, forrongó tömeg hősként, új vezérként kezdi ünnepelni…

A darab Rejtő olykor karikatúra-szerű figuráival amolyan görbe tükröt tart elénk: megmutatja, hogyan lehet az értetlenségből, tudatlanságból erényt kovácsolni, a tömeget manipulálni; hogy „császármetszéssel” is születhet botcsinálta népvezér, s hogy bizony következményekkel jár, ha valaki megittasul a hatalom ízétől…