„Nyilvánvaló, hogy az opera István és Koppány ideológiai ellentétére épül fel. Szeretnénk sejtetni azt a gyötrelmes, konfliktusokkal terhes, lelkiismereti problémák egész sorát is felvető helyzetet, amelyben az államférfinak, Istvánnak döntenie kellett, vállalnia kellett döntése következményeit.”
(Szörényi Levente)

„Az opera alapkonfliktusa a Géza fejedelem halála után kialakult történelmi helyzet, István és Koppány összecsapása. Míg Koppány az ősi hagyományokat, a függetlenséget akarja megvédeni, addig István felismeri, hogy az országnak a keresztény vallásra, szövetségesekre van szüksége ahhoz, hogy önálló állami létének alapjait megvethesse.
István messzebb látott kortársainál. Felismerte, hogy a hatalom minden terhével és ellentmondásával együtt is teljesíteni kell a történelem parancsát. Béke és biztonság kell, országépítés kell, jobbat és többet kell adni az önnön érdekeit nem mindig felismerő népnek, amely az idegen befolyástól a nemzet önállóságát, a hajszálgyökerek elvesztését félti, a nyugati birodalmi rendszerbe való beolvadástól félti a magyarságot.”

(Bródy János)

1985. szeptemberében a Nemzeti Színházban volt az István, a király című rockopera kőszínházi ősbemutatója.
A mű az azóta eltelt másfél évtized alatt klasszikussá érett. A klasszikusok minden időben más és más fénytörést kapnak. Összetett mondanivalójuk más és más rétege „fénylik fel”, válik érdekessé, aktuálissá. Most, 2000-ben, a millennium évében István helyes döntését ünnepeljük, melynek eredménye a magyarság fennmaradása Európában. A mű újbóli bemutatása így egyfajta nemes tradíció folytatásának is tekinthető.
Az 1985-os előadás az akkor felnövő nemzedék egyik alapélményévé vált. Reméljük, sok fiatal fedezi fel ezt a művet ma is, és újra fel fogják fedezni azok is, akiknek szép emlékei fűződnek az István, a király korábbi előadásaihoz.