Az igaz történeten alapuló dráma egy valódi idegtépő pszicho-thriller, amelyben a hírhedt sorozatgyilkos, Roberto Zucco sötét kalandjait követjük nyomon; egy olyan fiatalemberét, aki különösebb ok nélkül követett el borzalmas bűnöket. Az olasz származású Roberto Succo azért kerül 18 évesen börtönbe, mert kegyetlenül meggyilkolja a szüleit. Öt évvel később megszökik a börtönből és három országon keresztül szökve állandóan szembeszáll a rendőrséggel. Folyamatosan változtatja a személyazonosságát, így rettenetes tettei – gyilkosságok, betörések, erőszak – mind felderítetlenül maradnak. Mintha Tarantino és a Hamlet-témát átdolgozó, Oidipusz és Ikarusz mítoszához is visszanyúló Zizek keresztezése/találkozása lenne ez a darab, amely a film noir izgalmát hozza el a színpadra. Bár a Roberto Zuccot az író, Bernard-Marie Koltes nem sokkal a halála előtt írta, helyenként sziruposnak, nosztalgikusnak tűnik, ami bizonyítja, hogy a szerző megbocsájtással fordul szereplőihez, melyeket ő maga rajzolt meg. Tulajdonképpen ők csupán azt teszik, amit elvárnak tőlük, foglyul ejtve egy antihős előre megjósolható pusztulásának abszurd játékában.

Ivica Buljan rendező egyike a legsikeresebb horvát „exportcikkeknek”. Az ő színháza tökéletes egysége mozgásnak, szövegnek, látványnak és zenének, magabiztosan nyúl a kortárs drámákhoz és egyúttal képes radikálisan újragondolni a klasszikus műveket. 1998 és 2002 között a Horvát Nemzeti Színház (Split) rendezője volt, de karrierjének nagy részét független rendezőként töltötte. Szlovéniában is gyakran rendez, ő a szlovén Mini Teater egyik társalapítója, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy kortárs szerzők műveit vigyék színre. Ő volt az első olyan nem szlovén származású művész, akit az ország Preseren-díjával kitüntettek. 2003 óta a Zágrábi Nemzetközi Színházi Fesztivál igazgatója, amely úttörő színházi munkákat mutat be a horvát fővárosban minden év szeptemberében. Buljanra jellemző, hogy a színházon kívüli világból választ magának munkatársakat, hogy képes nagyon erős szellemiséget létrehozni a csapatban, amellyel épp együtt dolgozik, és hogy a színészeivel rendkívül megerőltető fizikai gyakorlatokat végeztet annak érdekében, hogy tiszta fejjel, koncentráltan tudjanak dolgozni. A Maladype Színházban rendezett előadása három nyelven játszódik: magyarul, angolul és olaszul.

A ljubljanai Mini Teater, a zágrábi Novo Kazaliste és a budapesti Maladype Színház koprodukciója a Puppet Nomad Academy 3 és az Experimental Theatre Academy nemzetközi európai projektek keretein belül, az Európa Bizottság Kultúra (2007-2013) elnevezésű programjának támogatásával jött létre. Az előadás kizárólag a szerző nézőpontját tükrözi, annak tartalmáért az Európa Bizottság nem vonható felelősségre. A projektet továbbá támogatta a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériuma, Ljubljana és Zágráb város önkormányzata és az NKA.

A Maladype Színháznak és a Mini Teaternek nem ez az első közös előadása, 2012-ben Balázs Zoltán hét nagyszerű szlovén színész közreműködésével rendezte meg Ljubljanában a Trisztán és Izoldát, amely előadás ugyanebben az évben szerepelt a 47. Maribori Nemzetközi Borstnik Fesztivál versenyprogramjában.