Ismét Lengyelországban turnézik a Maladype Színház!
Balázs Zoltán rendezései nem egyszer arattak már nagy sikert itthon és külföldön: A kommunizmus története elmebetegeknek című chicagói rendezéséért legutóbb elnyerte a Legjobb rendező díját az ATELIER Nemzetközi Színházi Fesztiválon, az előadást a chicagói kritikusok a Legjobb előadás kategóriájában jelölték Jefferson Awards elnevezésű éves kritikusi díjukra is. A Maladype 100. Übü király-előadását korábban az Amerikai Egyesült Államokban ünnepelte; a világlátott, többek között a 2011. évi wroclawi DIALOG Nemzetközi Színházi Fesztiválon is bemutatott Leonce és Léna szintén százszor került színre. A Weöres Sándor egysorosára épülő, az INFANT Nemzetközi Színházi Fesztiválon Fődíjat nyert és 2011-ben az olsztyni DEMOLUDY Nemzetközi Művészeti Fesztiválon, valamint 2015-ben a varsói Teatr Bazaban is vendégszereplő Tojáséjt közel nyolcvanszor; Csehov Platonovját pedig negyvenszer láthatta a közönség.
A Remek hang a futkosásban korábbi genfi vendégjátékának helyszíne sem volt ismeretlen a Maladype vezetője számára, hiszen 2016 őszén ugyanott, az Ici c'est ailleurs elnevezésű fesztiválon a kortárs magyar színházi élet független színházi vonatkozásairól tartott előadást. Philippe Macasdar, a genfi színház igazgatója ekkor figyelt fel a Maladype szellemiségére és újító jellegű előadásaira. Az előadás Thomas Desi fesztiváligazgató meghívására a bécsi Musiktheatertage Wien Fesztiválon is vendégszerepelt, ahol a közönségtalálkozót és a szakmai beszélgetést követő napon a rendező az általa kidolgozott Aranybogár-módszer címmel színházi workshopot is tartott a fesztivál résztvevői számára.
Az alkotók gondolatai az előadásról:
„Zene és szöveg tökéletes egymásra találása Sáry László Remek hang a futkosásban című kisoperája. Sáry előtt aligha jutott volna eszébe bárkinek egy opera alapjául Weöres Sándor versét venni, a Téma és variációkat operaszövegkönyvnek választani. A „félig komoly opera” műfaji meghatározás azt jelenti, hogy a szűk egyórás műben minden másképp zajlik, mint ahogyan egy operában megszoktuk. Weöres Sándor egyes versszakainak szavai mindig más és más szórendben hangzanak el, így csupán a játszókon és közönségen múlik, hogy milyen új jelentéstartalmat adnak a folyton felcserélődő szavak együttesének. Az előbbieken túl viszont minden adott, ami egy kamaraoperához szükséges: nyitány, 12 jelenet, áriák, recitativók, kórusok és utójáték. A zárszámok Sáry kreatív zenei gyakorlatain alapuló társasjátékok, az utójáték pedig a klasszikus vígoperai finálék paródiája.”