,, az előadás a tánc  nyelvén fogalmazza meg Ábel figuráját. Annak a csíki székely fiúnak a figuráját, amely Tamási Áron Ábel trilógiájában született meg számunkra, amely a nagyközönség által jól ismert és kedves alak. Ábel személyét főleg a tánc eszközeivel állítjuk a nézők elé, de elkerülhetetlen a verbális megjelenítés is. Újra meg újra előkerülnek Ábel fő gondolatai az igazságról, a székely létről, miért vagyunk a világon, a lélek tisztaságáról ... Egyre fontosabb kérdések kerülnek elő, amelyek kapcsán Ábel rámutat a lényegre, hogy csak megtisztulva, szabad és tiszta lélekkel tudunk válaszolni az életünk alapkérdéseire.  „Tisztán az Isten lelkével válaszol minden feltett kérdésre... mert... az emberek fényes világa után az Isten tiszta világába vágyik az ember.” Ez a gondolat- kör végkifejlete.

A darabban Tamási szövegrészletek jelennek meg, amelyek a táncosok szájából hangzanak el. Nem a humor, inkább a székely nyelvből és gondolkodásmódból áradó derű jellemzi hangulatát.