Valaki jár a fák hegyén – Kányádi Sándor legendássá vált versének címét kölcsönözte legújabb előadásának a Maros Művészegyüttes. A produkciót egy trilógia terve előzte meg, az utolsó rész végül emlékműsorrá változott, amely a költő csodálatos szellemiségét idézi meg. Ahogy alkotói írják, felidézi a verseit és nagyszerű, elévülhetetlen gondolatvilágát, nézeteit és az őt körülvevő világot, a tájakat, szülőföldjét és szépségeit. A vidékeket, ahol élt, táncok jelenítik meg.

Kányádi Sándor a Maros Művészegyüttes életéhez szervesen hozzátartozik. Korábban két Kányádi-előadást vittek színre, a Vannak vidékek és a Fekete-piros címűeket. A harmadik Kányádi-műsort még a költő életében el szerették volna elkészíteni, de erre sajnos nem kerülhetett sor.

Az alkotók egy mindenki számára élvezhető előadást álmodtak meg, amelyet azok is szeretni fognak, akik nemcsak a néptáncot, hanem az irodalmat, a verseket is kedvelik, illetve ragaszkodnak ahhoz a régióhoz, amelyben Kányádi élt.

A műsor alatt négy vers hangzik el, emiatt szükség volt egy színművészre, és a versek hangulatát a koreográfia is erősíti. Emellett megjelennek a néptáncok is, különböző tájegységek táncai Kalotaszegtől kezdve a Mezőségen és Nyárád mentén keresztül Gyimesig. Kányádi hangja mintegy alaphangként jelenik meg a műsorban – érdekes, hogy a költő már évtizedekkel ezelőtt írt verseiben is ráérzett arra, hogy milyen világ lesz majd a 21. században. Ha átolvassuk, átérezzük a verseit, rájövünk, hogy mennyire aktuálisak akár az erdélyi magyarság, akár a marosvásárhelyi magyarság helyzetképe szempontjából. Az előadás végén üzenet fogalmazódik meg arról, hogy hol van a helyünk ebben a társadalomban, ebben a térségben. A produkcióban nem a néptáncon van a hangsúly, egy kényelmes, enyhe, élő zenével és bejátszott, írott zenével gazdagított előadás, ami az embert abba a világba kíséri el, amelyet Kányádi a versein keresztül teremtett. Érdekes előadás, mert verset átírni táncba, mozgásba nem egyszerű.