Spanyolország. Forró nyár. Gyászba öltözött nők tragédiája.

Bernarda Alba házát – férje halála után – jégveremmé változtatja: a hagyományoknak megfelelően a nyolcéves gyász ideje alatt a kinti világra néző minden ajtó és ablak becsukódik. A családfő halála megszünteti, hogy lányai ismerkedjenek azzal, ami a házon kívül van. A bezártság túlfűtött vágyakat szül és a rácsok mögé zárt nők sorsának minden pillanata alkalom arra, hogy tragédia történjen, főleg, ha mindannyian ugyanabba a férfiba szerelmesek, de csak egyiküknek sikerülhet férjhez menni hozzá. Nőiségük pusztulásra van ítélve, van, aki beletörődik, megalkuszik, de van, akinek csak erősödik a szenvedélye. Sejthető titkok neheze nyomja a szíveket. Bernarda őrködik e titkok fölött, de van, amit ő sem sejthet meg. A huzavona nem tarthat sokáig, mert egy rosszul célzott puskagolyó megállíthatatlanul szerencsétlenségbe torkollik.

Az előadás szövege lecsupaszított, legtöbbször rövid és tömör replikák váltják egymást, egybeolvad az érzékeny líra és a feszültség. Ezt a megfeszítettséget oldja adott helyzetekben az előadás humora, játékossága. Lelassított a folyton gyülemlő indulatok robbanása, mindig egy dal, egy poén, egy dúdolás, egy tánc mintha feloldaná, vagy ellenkezőleg, a beépített flamencomozdulatok mintha még feszesebbé tennék.