Szigligeti Ede romantikus társadalmi vígjátéka alapmű, mely egyrészt a népszínműi hagyomány életigenlésében és pulzáló életvidámságában gyökeredzik, másrészt azon túlmutatóan képes a kortárs színház dilemmáinak, problémafelvetéseinek egyfajta derűs foglalatát adni. Az 1848-49-es szabadságharc zaklatott társadalmi miliőjében – szintén zaklatott és vehemens módon – minimális idő alatt keletkező mű aktualitása éppen abban áll, hogy a világban jelenleg is zajló háborús tevékenység nyomán kialakuló fenyegetettség, kilátástalanság, iszonyat ellenében a szabadság és az önfeledt játékosság egyetemességét hirdeti.

A szabadságharc borzalmainak analógiája napjainkban a közel-keleti és kelet-európai háború által gerjesztett rettenet, amiből Szigligeti Ede Liliomfi c. drámája kiutat mutat a szerelem, az általános megbékélés és a szebb jövő ígérete felé, a színház játékossága és a mindennapok fenyegetettségéből való kiszakadás teátrális lehetősége által.