Vágrándy Aladár tanácsos és neje keserédes története Móricz Zsigmond talán egyik legérzékenyebb problémafelvetése. Több mint húszévnyi szerelem és egymásra épített élet után Aladár egy nap különös hangulatban érkezik haza hivatalából szokásos ebédjére, nem is sejtve, hogy zavartságának okát felesége, Juluka már minden porcikájában érzi. A mindennaposnak induló ebéd hamarosan közös életük fordulópontja lesz. Az elvágyódó férfi és a mindenét férjére építő ragaszkodó asszony örökérvényű harca. Harc az évekkel, a vágyakkal, harc egymásért és egymás ellen, önmagukért és az élhető életért - a bűnt és az ártatlanságot elválasztó vékony mezsgyén egyensúlyozva.

Vágrándyék történetében Móricz különös őszinteséggel vall Jankával való házassága pokláról, melynek 1925-ben az asszony öngyilkossága vetett véget. Közel egy évtizeddel Janka halála után született mag a Rab oroszlán, melyben tagadhatatlan a Juluka és Janka alakja közti félreérthetetlen azonosság. Életművében először veti fel, mi lett volna, ha Janka másképp dönt és folytathatják életüket, együtt… Az életet, ami együtt sokszor kibírhatatlanul nehéz és gyötrelmes, amire sokszor nincs megoldás.

A Rab oroszlánban különösen erősen van jelen Janka hatása. Azok a démoni impulzusok, amiket Jankától kapott, és amik elől menekült ugyan, de mégis ezek tették őt nagy íróvá, s ezek hiányával küzdött élete végéig.

B. Török Fruzsina 2011 nyarán hozzá mert nyúlni Móricz Zsigmond legbelsőbb, legfájdalmasabb, az egész életére kiható történetének - a „Napló 24-25 ” kötet oldalain megjelent „gyónásához”. A „Napló-Szilánkok”, a megromlott házasság végnapjainak drámája pereg előttünk, a bizony sokak által megélt, vagy csak közelítő konfliktushalmaz. A „heroikus harcot szeretteivel és önmagával – a szerelemért és a végtelen munkáért”, az élet szilánkjainak bemutatására alkalmasabb színészt, embert nem találhatott volna Fruzsina, mint Koltai Róbertet. Egy új műfajt alkottak együtt, és a műfaj egy új Koltai Róbertet teremtett.

Móricz 1934-ben írta a következő sorokat a naplójába:

”Az asszonykérdés pedig Janka-probléma. Íme, kilenc éve meghalt és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte „elszánt poéta ceruzámat”, csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat: én tovább vívódtam vele. Ő tett íróvá s ő tart ma is.” Igen, tovább vívódott, hiszen haláláig nem feledte Jankát, nem feledte a gyászos búcsút, az élet és a halál elvétett mérlegelését…Továbbra sincs regénye, ami nem a házaspár történetére, vívódására épülne.

Móricz a Naplóban leírt valós tragédia más lehetséges alakulását veti fel a most feldolgozott két regényében. Együtt a három szilánk alkotja a „Móricz-trilógiát”.

B. Török Fruzsina hihetetlen érzékkel érzi, érti – és szereti Móricz Zsigmond írásait. Gondosan vigyáz az eredeti szöveg megtartására, összerendezi, és csak ott tesz hozzá, ahol elengedhetetlenül fontos. A dramaturg és a rendező-előadó Móricz élettörténetét, karakterét – a „Napló - Szilánkok” méltó nagy sikerével igazolva - egyként ismerik, tisztelik, ezért bíztam rájuk az újabb két regény színrevitelét, Jelenetek 2 házasságból címmel.

Három ősbemutató az író halálát követő hetvenedik év táján! És mindhárom abban a színházban kapott otthont, ahol a Móricz házaspár tragédiája kirobbant, 1924-ben a néhai Renessance Színházban (ma Thália Színház). Az élet különös játéka. Így élhetnek tovább az édes-kegyetlen emlékek…

Kolos Réka

(Móricz Zsigmond unokája)