Nyolcnapos fogházi büntetésre készül a gyöngébbik nem iránt élénken érdeklődő bécsi arisztokrata, Eisentein. Helyette mégis Alfredet viszik el a büntetést leülni. Hogy miért? Talán nem nehéz kitalálni, hogy régi és új szerelmek miatt. S mivel farsangi bálon vagyunk, senki sem az, aki, polgárból arisztokrata, a szobalányból művésznő, a vidéki értelmiségből hercegi bizalmas, szürke eminenciás válhat.

Ez az első olyan operett, amely nem kosztümös, szereplői a keletkezés valódi idejének divatja szerint öltözködnek, az akkori jelen időben élnek. Így vonulhatnak fel előttünk az Osztrák-Magyar Monarchia jellegzetes bábfigurái, elszegényedett arisztokraták, nagyzoló polgárok – Frank, a börtönigazgató és Frosch, a foglár képében pedig az állami tisztviselők paródiái.
Egy statisztika szerint az 1874-es bécsi bemutatótól 1921-ig 11962-szer mutatták be A denevért. És ez csak a német színházakra vonatkozó szám! Vajon miért? A megfejtés természetesen egy név: ifj. Johann Strauss, a „Walzerkönig”, „Keringőkirály”.