\"Egész életemben csúsztam-másztam a lába előtt, és csak arra gondoltam: ne taposson el. És most mégiscsak eltiport. Zsarnok! . És miért? Ma reggel megkérdeztem tőle - miért? Nem értem... Azt mondtam neki: én, felség, gyűlölöm az ilyen eljárást, és tiltakozom. Engem ez sért, felség. Engedje meg... vagy nem eleget hízelegtem talán? Vagy nem eleget csúsztam-másztam? Felség, hol talál még olyan talpnyalót, mint Moliere?... De miért is tettem mindezt? Gyűlölöm a királyi zsarnokságot! . Mit kellene még tennem, hogy bebizonyítsam, hogy féreg vagyok? De, felség, én író vagyok, én gondolkozom, vegye tudomásul, hogy én tiltakozom!\" - mondja a Bulgakov Moliere-je urának, a francia Napkirálynak.
Nincs különösebb jelentősége annak, hogy a történelmi tények mást mondanak: XIV. Lajos ugyanis élete végéig pártfogolta a drámaírót. A hatalom és a művész viszonyának bulgakovi ábrázolása azonban hiteles. Bulgakov valójában saját viszonyát írta meg a hatalomhoz. S ez a hatalom, amely elfojtotta Bulgakov értelmiségi kritikáját, ellehetetlenítette az életét, Sztálin véres diktatúrája volt.