Színházak
MU Színház
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
Heinrich von KleistPentheszileia
fordítóTandori Dezső
- rendezőTausz Péter
- fordítóTandori Dezső
A Penthesileia dedikációja
„Gyöngéd szívnek ajánlva! Kutyákkal tépeti őt szét,
Kit szeret, és csontig rágja le, úgy eszi meg.”
(Heinrich von Kleist: Epigrammák)
„Berlini tartózkodásod alatt egy másik barátnővel cseréltelek föl; de, ha ez megvigasztal, nem egy olyannal, aki velem élni, hanem olyannal, aki érezve, hogy hozzá éppoly kevéssé lennék hű, mint hozzád, meghalni akar velem. Többet e nővel való viszonyom nem enged mondanom. Csak annyit tudj, hogy lelkem a lelkétől megérintve egészen megérett a halálra; hogy benne az emberi természet minden csodáját megtaláltam, és hogy azért halok meg, mert ezen a földön már nincs mit tanulnom, nincs mit elnyernem. Élj boldogan! Te vagy az egyetlen ezen a földön, akit szeretnék viszontlátni odaát. Hogy Ulrikét is? igen nem, nem igen: ez az ő saját érzésétől függ. Azt hiszem, ő nem értette meg az önfeláldozás művészetét, hogy azért, amit az ember szeret, mindent kockára tegyen és elmenjen a legvégsőkig: hogy ez a legüdvözítőbb dolog a földön, hogy ez maga a menny, ha igaz az, hogy ott öröm és boldogság uralkodik. Adieu!”
„Gyöngéd szívnek ajánlva! Kutyákkal tépeti őt szét,
Kit szeret, és csontig rágja le, úgy eszi meg.”
(Heinrich von Kleist: Epigrammák)
„Berlini tartózkodásod alatt egy másik barátnővel cseréltelek föl; de, ha ez megvigasztal, nem egy olyannal, aki velem élni, hanem olyannal, aki érezve, hogy hozzá éppoly kevéssé lennék hű, mint hozzád, meghalni akar velem. Többet e nővel való viszonyom nem enged mondanom. Csak annyit tudj, hogy lelkem a lelkétől megérintve egészen megérett a halálra; hogy benne az emberi természet minden csodáját megtaláltam, és hogy azért halok meg, mert ezen a földön már nincs mit tanulnom, nincs mit elnyernem. Élj boldogan! Te vagy az egyetlen ezen a földön, akit szeretnék viszontlátni odaát. Hogy Ulrikét is? igen nem, nem igen: ez az ő saját érzésétől függ. Azt hiszem, ő nem értette meg az önfeláldozás művészetét, hogy azért, amit az ember szeret, mindent kockára tegyen és elmenjen a legvégsőkig: hogy ez a legüdvözítőbb dolog a földön, hogy ez maga a menny, ha igaz az, hogy ott öröm és boldogság uralkodik. Adieu!”
2006. 05. 12.