A Helyzet kinyújtott karral a (művészet)történet egyik beszennyezett gesztusáról szól: ez az az ún. római köszöntés, az olimpiai köszöntés, a Bellamy-köszöntés, a német köszöntés, a Hitler-köszöntés. Ez a gesztus – a festészetből származó jelkép, amit a színház tett népszerűvé, és amit a nacionalista mozgalmak mindegyre újrahasznosítanak – a művészi és politikai akciók határmezsgyéjén mozog. Az előadás azt tárgyalja, hogy hogyan dolgozzuk fel közös múltunk anyagtalan örökségét, illetve megvizsgálja a hatalom és a színpadi adaptáció kapcsolatát és a test koreográfiai fegyelmezését. Duett egyetlen előadóra és hangra, lábjegyzetekkel ellátott tanulmány a művészetpolitikáról és a politika művészetéről.