„Senki sem indít háborút, ha nem akarja megnyerni.”

Sascha megbukott az érettségin és öngyilkos lett. Az osztálytársai a tanárukat, Klammot okolják, mert nem volt hajlandó megadni Saschának azt az egy pontot, ami az érettségihez kellett volna. Klamm asztalán egy "hadüzenet" van. Az osztály passzív ellenállásba kezd, Klamm pedig támadásba lendül, és megpróbálja elmondani a saját verzióját. „Ugyanis minden rendszernek megvan a maga értelme, a maga üzemanyaga, ami nélkül összeomlana az egész, úgy, ahogy van. Az iskola esetében az osztályzat számít üzemanyagnak.” – vallja, majd ő is meghirdeti a maga háborúját, immár az egész iskola, valamennyi kollégája és az igazgató ellen. Nekifut az osztály hallgatásának, érvel és védekezik, megértést színlel, majd gúnyolódással, megvesztegetéssel, fenyegetéssel próbálkozik.

Kai Hensel Klamm háborúja (2000) című monodrámája izgalmas pszichogram, amely az alárendeltség és az elnyomás rendszerében az erőszak okainak a végére igyekszik járni. Nemcsak a tanulók, de a tanárok számára is vitaindító ajánlat egy olyan háborúról, amelyet senki sem nyerhet meg. A darab 2002-ben elnyerte a Német Ifjúsági Színházi Díjat, és több száz nemzetközi előadással az egyik legsikeresebb német darab.