Színházak
Teatrul Naţional Radu Stanca
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2019/2020
- 2015/2016
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2005/2006
Samuel BeckettGodot-ra várva
Színmű
- EstragonConstantin Chiriac
- VladimirVirgil Flonda
- PozzoCristian Stanca
- LuckyPali Vécsei
A Fiú:Dan Mitrea, Horaţiu Bran
Zenészek: Sena Ducariu
Aurel Tancu Lacrima Maria Stănescu
Zenészek: Sena Ducariu
Aurel Tancu Lacrima Maria Stănescu
- rendezőSilviu Purcărete
- díszlettervezőSilviu Purcărete
- jelmeztervezőSilviu Purcărete
- rendezőasszisztensRadu Alexandru Nica
- a tervező munkatársaAlin Gavrilă
A Godot-ra várva végtelen lehetőségeket rejt magában. Mindeddig ki nem mondott érzelmekről beszél, melyeket Beckett révén sajátunkként ismerhetünk fel… A Godot-ra várva: nem tézisdráma, nem akar tanulságokat levonni a néző helyett, nem kecsegtet semmiféle reménnyel. Beckett a cselekvések kulcsát nem adja meg, ezzel folyamatosan keresésre sarkall bennünket. A két csavargó nevét tulajdonképpen nem ismerjük… Várakozásuk helyszínét sem…A remény pillanatai váltakoznak a kétségbeeséssel… A Purcărete-féle irónia, mely az előadás legmélyebb rétegeit is átitatja, az idézetek és az a magától értetődő és kötetlen mód, amellyel a dráma szövegét kezeli, valamint az alkotó enyhén szórakozó és laza hozzáállása a Godot-ra várva előadást azon Purcărete kézjegyét viselő produkciók sorába helyezi, amelyek egészségesen tarkítják az amúgy gyakran a remekműláz okozta székrekedéstől szenvedő román színházi életet. Cristina Modreanu, Gândul
Silviu Purcărete rendezőként és díszlettervezőként rendkívül egyszerűen, mélyrehatóan, egyértelműen építkezik, és nagyon gyorsan a lényeghez ér: az emberhez, a humánumhoz, a sebezhetőséghez, a kudarchoz, az álom világába űzött rémülethez. Az előadás a két csavargó ártatlanságának érzelmi megnyilvánulásait követi végig, a tisztaságot, amelyen keresztül tátott szájjal nézik azt, ami történt és történik velük, ahogyan beront az életükbe az elegáns szmoking alatt durva és faragatlan Pozzo, ahogy és amit tesz és ahogyan őket kezeli, a negyven éve azonos reakcióikat, melyeket bizonyos emlékek, szavak váltanak ki belőlük.
Marina Constantinescu, România Literară
Silviu Purcărete intelligensen, és sok humorral játssza a színházasdit és a színészeket is ráveszi, hogy játsszanak lazán, fesztelenül és természetesen egy olyan előadásban, mely jelen pillanatban
Romániában az egyik legkiforrottabb előadás, ami az apriori várakozás gépnarancsát meghámozza. Nem a várakozás metafizikája foglalkoztatja a rendezőt, hanem a várakozás vérkeringése és az a vitalitás, vagy épp ellenkezőleg, a majdhogynem neurotikus türelmetlenség, amelyet kivált. Purcărete játékos olvasó, aki kiszűri a szöveg sűrűjéből a saját intim képzeletét, lényegi tartalékait…. Purcărete bábos, aki a próbák köteleit húzogatja, mindezt egyfajta hipnotikus könnyedséggel, egy a várakozásról, mint játékról, a szerepbe való kibe lépés fordulatairól, szóló előadásban.
Mihaela Michailov, Ziarul de Iași
Silviu Purcărete rendezőként és díszlettervezőként rendkívül egyszerűen, mélyrehatóan, egyértelműen építkezik, és nagyon gyorsan a lényeghez ér: az emberhez, a humánumhoz, a sebezhetőséghez, a kudarchoz, az álom világába űzött rémülethez. Az előadás a két csavargó ártatlanságának érzelmi megnyilvánulásait követi végig, a tisztaságot, amelyen keresztül tátott szájjal nézik azt, ami történt és történik velük, ahogyan beront az életükbe az elegáns szmoking alatt durva és faragatlan Pozzo, ahogy és amit tesz és ahogyan őket kezeli, a negyven éve azonos reakcióikat, melyeket bizonyos emlékek, szavak váltanak ki belőlük.
Marina Constantinescu, România Literară
Silviu Purcărete intelligensen, és sok humorral játssza a színházasdit és a színészeket is ráveszi, hogy játsszanak lazán, fesztelenül és természetesen egy olyan előadásban, mely jelen pillanatban
Romániában az egyik legkiforrottabb előadás, ami az apriori várakozás gépnarancsát meghámozza. Nem a várakozás metafizikája foglalkoztatja a rendezőt, hanem a várakozás vérkeringése és az a vitalitás, vagy épp ellenkezőleg, a majdhogynem neurotikus türelmetlenség, amelyet kivált. Purcărete játékos olvasó, aki kiszűri a szöveg sűrűjéből a saját intim képzeletét, lényegi tartalékait…. Purcărete bábos, aki a próbák köteleit húzogatja, mindezt egyfajta hipnotikus könnyedséggel, egy a várakozásról, mint játékról, a szerepbe való kibe lépés fordulatairól, szóló előadásban.
Mihaela Michailov, Ziarul de Iași
2005. 12. 18.