Kazem Shahryari kurd származású francia író 2006-ban írta A nők színei című színművét, amelyet 2007 márciusában a szerzõ rendezésében a franciaországi Vitry-sur Seine-i Jean Vilar Színházban mutattak be először. A színmű megírását egy egy éven át tartó beszélgetéssorozat inspirálta, amelyet Shahryari európai országokban élő, különféle foglalkozási körből és társadalmi rétegbõl származó nőkkel folytatott.

Az kaleidoszkopszerűen felépített előadás egy különös térben zajlik. Miután tűzeset miatt az autópályát mindkét irányba lezárták két fiatal lány Lola és Elsa – anélkül, hogy egymás útját kereszeteznék – elindulnak, hogy helyet keressenek, ahonnan telefonálhatnak és egy senki földjéhez hasonló helyre érkeznek, ahol egy kávézót meg egy régi telefont találnak.

Ez a tér ugyanakkor a kérdéseiknek a tere is, a saját életükről, szabadságukról, kötelékeikről és a bennük megfogant életről hozható döntések lehetõségének és lehetetlenségének a tere.

Minketten találkoznak a kávézó furcsa tulajdonosával, Zekkel, aki a múlt és jelen összemosódó horizontjából jeleníti meg számukra a kétségeiket, a lázadás és a szüntelen pusztulás szellemét, ugyanakkor Zek anyjával, France-szal, aki a vizet mint az élet őselemét kínálja nekik.

A különös helyszínen megidéződnek még a szerelmeikkel folytatott párbeszédek, a történelmi kényszerek és társadalmi normák szorításában maguknak utat keresõ szülők, nagyszülők, dédszülők történetei, hogy egyre közelebb vigyenek azokhoz az összefüggésekhez, amelyben a két lány párhuzamosan futó és egymásban tükrözõdõ eszmélődése zajlik.