A görög író alakjának és sorsának megformálásával világsikert aratott a brazil drámaíró. Darabjának alapkérdése pedig a szabadság. A mese szerint Ezópusz (vagy Aiszoposz görögösen) meséivel, találó történeteivel eléri a legnagyobb ajándékát az életnek: gazdája, a filozófus Xanthosz felszabadítja. Ám amikor szabad emberként meggyanúsítják és ezért halálbüntetés jár, inkább vállalja a szikláról való letaszíttatást, mint az életét megmentő rabszolgasorba való visszatérést. A szabadság, amely által az ember embernek érezheti magát, mindenkinek a legnagyobb kincse.

Híres a nyelvről szóló monológ, amikor a filozófus Xanthosz piacra küldi rabszolgáját, Ezópuszt, hogy vásárolja meg, ami a legjobb dolog a világon. És Ezópusz nyelvet vásárol. Mert a nyelv által fejezhetjük ki a szerelmet, a szabadságot. Ám amikor elküldi újra a piacra, hogy vásárolja meg azt, ami a legrosszabb a világon, a rabszolga újra csak nyelvvel tér vissza. Mert a nyelvvel mondjuk, hogy hazugság, és minden olyat, ami az ember ellen való.

A váradi színpadon már 1958-ban nagy sikert aratott a darab Cseke Sándorral a főszerepben. A mostani bemutató után székelyföldi turnéra indult az előadás, és szintén nagy sikerrel tértek vissza, mert tíz nap alatt közel tízezer néző tekintette meg a görög rabszolgáról és meseíróról szóló művet.