„Ha a drámai hős nem hajlandó fogadni ellenfeleit (vagy nincs is méltó ellenfél a környezetében), a drámaíró nem tehet mást: monodrámát ír… Még akkor is, ha csak később jön rá arra, hogy monodrámát írni a legérdemesebb…Elsősorban azért, mert a monodráma százarcú. Vagy ezerarcú? Elméletileg annyi arca van, ahány nagy színészegyéniség létezik a földön… A monodrámát vállaló (vállalni képes) színművész teljesítménye megismételhetetlen…” – Kocsis István vallomása

„Kocsis István monodrámája a 18. századi Erdély vallásháborúkkal terhes, vérzivataros történelmének lapjait idézi fel, a színpad fénykörébe állítva egy emberként és íróként jelentős asszony alakját. Bethlen Kata tragikus hős. Életét bajok, vészek árnyékolják… A történelem útján tragédiákat görgető forgószélben a tragikus hős nem bukik el, hanem nagyasszonyi alakjában megfényesedik!” – Bölöni Sándor

Kocsis István drámájának főalakja, Árva Bethlen Kata életének jelentős mozzanatai sorra megelevenednek. Férjhez kényszerítik, gyereket szül, hármat, egy közülük meghal, majd a férj is a pestis áldozata lesz. Ezután újra férjhez megy ezúttal saját akaratából, újra gyermekeket szül, akiket sorra el is veszít különböző betegségek következtében, majd férjeura is elhalálozik. Első házasságából származó két életben maradt gyermekét pedig elveszik tőle. Így marad, magányos. És akkor kezd munkálkodni a köz javáért, iskolákat építtet, templomokat hozat rendbe, könyveket gyűjt, és nyomtattat, a gyógyítás mesterségét lesi el tudós doktoroktól. „Teremteni vágytam. Hogy az ember értelme által méltóvá váljék álmaihoz” – vallja az élete végéig hitét el nem hagyó, akaratát megtörni nem engedő erdélyi nagyasszony.