Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
Madách ImreAz ember tragédiája
- ÁdámGiacomello Roberto
- ÉvaTóth Tünde
- LuciferVarga Vilmos
- Ráfáel főangyalMeleg Vilmos
- DemagógMeleg VilmosDimény Levente
- Péter apostolMeleg Vilmos
- Első polgárMeleg Vilmos
- BarátMeleg Vilmos
- UdvaroncMeleg VilmosSimon MátyásDimény Levente
- Sans-CulotteMeleg Vilmos
- MunkásMeleg VilmosDimény Levente
- GyárosMeleg VilmosDimény Levente
- TudósMeleg Vilmos
- Mihály FőangyalDimény Levente
- CatulusDimény Levente
- PatriarchaDimény Levente
- RudolfDimény Levente
- TisztDimény Levente
- Saint-JustDimény Levente
- BábjátékosDimény Levente
- MichelangeloDimény Levente
- Gábor főangyalSimon Mátyás
- RabszolgaSimon Mátyás
- KimónSimon Mátyás
- EretnekSimon Mátyás
- CsontvázSimon Mátyás
- MárkiSimon Mátyás
- TanítványSimon Mátyás
- KorcsmárosSimon Mátyás
- IfjúSimon Mátyás
- NyegleSimon Mátyás
- PlátóSimon Mátyás
- HippiaKiss Törék Ildikó
- BoszorkányKiss Törék Ildikó
- AnyaKiss Törék Ildikó
- CigányasszonyKiss Törék Ildikó
- CluviaGajai Ágnes
- HelenaGajai Ágnes
- BoszorkányGajai Ágnes
- KislányGajai Ágnes
- KéjhölgyGajai Ágnes
- Az Úr hangjaVarga Vilmos
- A föld szellemeKiss Törék Ildikó
- rendezőVarga Vilmos
- színpadképVarga Vilmos
- jelmeztervezőKiss Gabriella.
- ForgatókönyvVarga Vilmos
- zeneRadványi Balázs m.v.
- koreográfusBucum Victoria
- zenei szerkesztőVarga Vilmos
- fényNosz Botond
- hangBényei BotondAntók Zoltán
Magányosan, váratlan feltöréssel emelkedik a magasba drámairodalmunk hatalmas alkotása: Az ember tragédiája. Egymagában áll különös-hatalmas csúcsával, távol a geológiai rendben vonuló, egymással összefogozó hegyláncoktól. Az emberek azonban megszokják a természet meglepő műveit; mi is megszoktuk, hogy a Tragédia - van. Keletkezése titkait nem kutatjuk, megmaradását nem magyarázzuk, idõtlennek és kortalannak érezzük, mintha mindig lett volna. Babits írja róla: Olvasd újra a művet, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás, korod és életed legégetőbb problémáival találkozol; szédülten és remegő ujjakkal teszed le a könyvet. A versek, amik nehézkesek és avultak voltak megírásuk napján, frissek ma, mintha tegnap keltek volna... A közhely szerint: mindegy hogyan, de Shakespeare-t játszani kell, s a közhelyek (ez is általánosan ismert) sok igazságot hordoznak. Meggyőződésünk: a Tragédát is játszani kell. A Szigligeti Társulat 26 esztendei kihagyás után vette fel újra műsorába.
2000. 11. 10.