Zilahy Lajos 1943-ban Budapesten bemutatott színművét akkor botrányok kísérték a hivatalos politika részéről, végül be is tiltották. Kriegs Rudolf vegyészmérnök példás családban él, jólét közepette. De a történelem körülötte beleszól a család látszólag megbonthatatlan életébe. Külföldről, Németországból érkezik a felkérés, hogy térjen haza és német földön kamatoztassa tudását. És elkezdődik a csata a házastársak között, hiszen az asszony nem akar elmenni, a férfit viszont a rég-felejtett gyökerek is csábítják. Mindez nem lenne tragikus, ha nem a világháború borzalmai árnyékolnák be a családi konfliktus. Két ország viaskodik egymással, mondja Klára, a feleség. Kriegs elszánja magát a távozásra, miközben mindketten tudják, hogy ez a családjuk szétszakítása is. És ott van a gyermek, az apát bálványként szerető fiú, aki elindul apjával, de az állomáson nem tud felszállni az idegenbe vezető vonatra és visszatér édesanyjához. A darabban a Kriegs család történelmi választás elé kerül, s ki-ki a saját alkatának, jellemének, gyökereinek megfelelően élte meg a saját történetét.

A dráma a szülőföld, a szülőhaza emlékének jelképe, ám a sors itt két hazát ad, egyik az asszonyé, a másik a férfié, s a maga szemszögéből mindkettőnek igaza van. Zilahy nem ítél, csak hagyja hőseit, hogy befuthassák a sors által rájuk szabott utat.

A dráma cselekménye a második világháború előtti utolsó nyáron játszódik le, Budapesten, Kriegs Rudolfék lakásán. Kriegs Rudolf elismert, többször kormánykitüntetésben részesült, jól kereső főmérnök, méltóságos úr. Negyven évvel azelőtt jött Magyarországra. Felesége, Borcay Klára erdélyi úri családból származik. Erdély egy részét visszacsatolják Magyarországhoz, s az asszonyt elönti a vágy, hogy a régi birtokot, a régi udvarházat újra lássa, élvezhesse. Az asszony Erdélybe vágyik, a férfi vissza Németországba, szülővárosába. Az asszony az erdélyi családi kúria, a férfi a németországi családi ház megvásárlását készíti elő. A Fatornyok szimbolikus cím: a szülőföld, a szülőhaza ellenállhatatlan vonzásának, kitörölhetetlen emlékének jelképe. Az asszony úgy látja, férje egy magasabb parancsnak engedelmeskedik, amikor visszatér hazájába, s ezért a misztikus vonzódásért csak még jobban szereti és becsüli, de nem tudja követni Berlinbe. A fiú, Árpád először apjával tart, de az állomásról visszajön. A szülőföld vonzása nagyobb, mint az apáé.