Egy színházi szólás szerint a nagy klasszikusokat mindig játszani kell, s afelől talán senkinek sincs kétsége, hogy Molière (1622-1673) ezek sorába tartozik. Mindennek ellenére idestova húsz éve már annak, hogy a hallhatatlan francia nagymester utoljára (képletesen szólva) a színpadunkon járt. Ennyi idő után feléje fordulni most már csak ezért is szerencsésnek tűnik, ám ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy a választott mű, a Gömböc úr a rendelkezésünkre álló adatok szerint még sohasem „játszódott" a váradi színpadon, akkor még azt is mondhatjuk: több mint szerencsés a darab műsorba iktatása. A vígjáték cselekménye - az örök téma, a szerelem körül pörög rendkívül gyors ritmusban és amint az el is várható az adott műfajtól, végül is az atyai szigor által tiltott szerelmesek egymáséi lesznek, a kéretlen kérő (alias Gömböc úr) pedig minden együttérzésünk és szimpátiánk ellenére is - pórul jár.