Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
Aldo NicolajHárman a padon
- Bocca LiberoSzabó Lajos
- Lapaglia LuigiGábor József
- AmbraKakassy Ágnes
- rendezőFarkas István
- díszlettervezőBíró I.Géza
- jelmeztervezőBíró I.Géza
- súgóMogyoróssy Erzsébet
- ügyelőMihály Katalin
A Hárman a padon című dráma védőbeszéd a társadalom perifériájára szorult öregek ügyében. Hősei három „fölösleges” ember, három nyugdíjas, akik életük már-már elveszett értelmét az egymásért való aggódásban, az egymással való meleg emberi szolidaritásban találják meg.
„A színpadon három idős ember beszélget két órán keresztül. A drámai produkció lényege itt nem az öncélú játék, hanem a szókimondás öröme, a vallomásé…A színésznek nem kell mást tennie, mint a kitűnően megírt szöveg sodrására bíznia magát. Ez az előadás egyetlen színészi teljesítményt – talán a legnagyobbat – követeli a művésztől: a feltétlen őszinteséget…” - Farkas István rendező gondolatai
„ A volt nyomdász és a volt számvevőszéki tisztviselő beszélgetése a padon nem kínál eseményt. A darab mégis cselekményekre épül annyiban, amennyiben a két magányos öregember egymáshoz közelítő vonzódása megmozdítja sivár életük érzelmi állóvizét.” – Implon Irén, Fáklya
„Két öregember napi sétáját végezve megismerkedik és beszélget. Aztán jön egy vénkisasszony, keresi az egyetlen hozzátartozó élőlényt, a macskáját, megismerkedik az öreg emberekkel, s néha beszélget velük. Hogyan lesz ebből dráma?Úgy, hogy itt a dráma nem a helyzetből, nem a viszonyok alakulásából kerekedik ki, hanem abból, amit a szereplők elmondanak magukról, illetve abból, amit a másik kettőével összevetve jelent az életük…Semmi fontos, semmi érdekes nem történt, amolyan közönségesen köznapi életek voltak, kisemberek kisszerű harca a család eltartásáért, az áhított nyugdíjért, mégis elfogyott kinek-kinek az élete, anélkül hogy észrevette volna. Az egyéni életek végső csődjéből így lesz társadalmi jelenség, az öreg emberek magára maradásának szomorú tényéből pedig társadalmi probléma.” – Gyöngyösi Gábor, Utunk
1977. 09. 06.