Iosif Vulcan Nagyvárad meghatározó egyénisége volt, Ady Endre külön írt István vajda című darabjának ősbemutatójáról a Nagyváradi Napló hasábjain. A darab keményen aktuális volt 1989 őszén, hiszen a féktelen terror, a diktatúra mindent gúzsba kötő őrületéről szól. A fékevesztett hatalom természetrajzát láthatjuk a színpadon, ugyanakkor egy szép szerelmi szál is végighúzódik a cselekmény során.

Fehér Dezső is hosszan ír a hajdani ősbemutató kapcsán a Nagyváradi Naplóban: „István vajda, a diadalmas csaták után nemzeti hősként térve haza, feleségül veszi a hatalmas bojár törzsnek egyik virágszálát, Árbori Magdát. A gaz Serpe kamarás tudja, hogy a vajda egyik legjobb vezére Kerebecz a saját szépséges lányát Deszpénát szánta a vajdának. Gonosz intrikával felébreszti hát Kerebeczben a bosszú és az irigység pusztító tüzét a vajda és az Árboriak ellen. Kerebecz előbb habozik, de Serpe unszolásának végre is nem tud ellenállni. Bosszút esküszik és azontúl vak eszköze lesz Serpe gonosz terveinek. Leánya, Deszpéna az Árbori fiúba szerelmes, de ő e házasságot ellenzi. A tirannizmusra izgatott István vajda, népének zsarnoka, jogtipró lesz, aki sorra öleti és hurcoltatja vérpadra azokat, akik őt mérsékelni akarják, bölcsebb ls humánusabb uralkodásra kérik. Így pusztítja ki saját rokonságát, az Árbori családot is, míg vére saját felesége mérgezi meg, hogy ily módon szabadítsa meg hazáját és népét zsarnokától. A vajda «rossz szellemei» Serpe és Kerebecz is halállal lakolnak nagy bűnükért, amellyel hazájuk megrontására törtek.”