Életfogytiglani magánzárkára vagyunk ítélve testünk börtönében? Vagy mégis van remény, hogy a „börtönlakók” megkereshetik, megtalálhatják a kapcsolatot egymáshoz? Az író válasza nem egyértelmű. Talán… Talán Maggie-nek, a „macskának” sikerül visszahozni a férjét az életbe.

A gazdag gyapotültetvényes családja a családfő 65. születésnapját ünnepli, de Ópapa kedvenc fia, Brick alig vett részt az ünnepségen. Az utóbbi időben magába húzódott, alkoholista lett, megromlott kapcsolata feleségével is. Az idősebb fiú példás amerikai családapa, dolgozik felesége már a hatodik gyermekét várja, Brickéknek viszont nincs gyerekük. Így a vagyon majd az idősebb fiúra száll. A család már tudja, hogy a családfő rákos, s bár kenetteljesen ünneplik, az örökség gondolata mindegyikük fejében ott motoszkál.

Brick összeszólalkozik feleségével és kiderül, hogy az elhidegülés oka a férfibarátjához fűződő kapcsolata. Brick apjával is összecsap. Az apa világosan elmondja, hogy alkoholizmusát az önvád váltotta ki, ugyanis magára hagyta barátját, amikor rájött, hogy milyen természetű a vonzalma, aki aztán ebbe a fájdalomba belepusztult. Brick viszont szemébe mondja apjának, hogy halálos kórban szenved. Az apa összeomlik a közléstől.

A várható halál esetére az idősebb fiú be akarja biztosítani magát és végrendeletet akar kicsikarni. De Maggie váratlanul bejelenti, hogy gyermeket vár. Brick ekkor döbben rá felesége erős jellemére és nem cáfolja meg állítását. Maggie vadul harcol azért, hogy a hamis közlés igazzá váljék. Nem az anyagi indítékok miatt. A boldogságáért küzd, azért a férfiért, akit őszintén szeret. (Színházi kalauz)