Az Elvarázsolt Erdőből jön egy üzenet...

Miről beszélhet egy „gyermekeknek" szóló előadás, amelyben egy hatéves kisfiú gyerekszobájában szőtt álmait, megelevenedő állatbarátait látjuk csetleni-botlani, játszadozva ravaszkodni, irigykedve ajándékozni, félénken nyalakodni és verset költeni?

Mi hiányzik "felnőtt" életünkből? Meddig vihetjük magunkkal játékainkat, szeretetünk egyenes, tiszta, megfontolásoktól mentes áradását? Ha 100 évesek leszünk, mi lesz 99 éves játékainkkal?

Bombák robbannak, népek, erdők, állatok, bioszféra és atmoszféra irtása-rombolása folyik, eszmei-etnikai-kisebbségi alapon ásódnak emberek-embercsoportok közé szerte a világban a lövészárkok. "Még a testvér is ellenség" - szól egy ének valahonnan. Róbert Gida a maga hatéves bölcsességével, elhaló gyerekhangon, Micimackó bájosan dörmögve, együtt a többiekkel; Nyuszival, Malackával, Bagollyal, Tigrissel, Kangával, Zsebibabával és Fülessel együtt a SZERETET és a JÁTÉK csodájáról, fontosságáról üzen. Figyelmeztető üzenet ez az Erdőből, s talán legalább olyan figyelemreméltó a felnõttek számára is, mint a gyerekeknek. Abban a világban, melyben élnünk adatott, s amelyet felnövő gyerekeink számára alakítgatunk kínnal-keservvel, nagy helyet kellene teremteni a SZERETETNEK és a JÁTÉKNAK. És oda kellene figyelni minden hasonló üzenetre, akár Nyilas Misitől, akár Nemecsek Ernőtől, akár a virágért felelõséget érző Kishercegtől jön a figyelmeztetés. Sem a Montain-Bike kerékpár, sem a villogó göri, sem a mindennapi Chips-adag, rágcsi, sem a megannyi gépi játék és számítógépes csoda nem pótolhatja a SZERETET fényét, nagyságát. Csak hát azt a legnehezebb mélyen, igazul és felelősen sugározni a másik ember-gyermek-állat - akárki felé - AKÁRHOVA is megyünk.

Erről üzen az Elvarázsolt Erdő, a SZÁZHOLDAS PAGONY...

Feladók:

Róbert Gida, Micimackó és barátaik MINDENHONNAN

Kovács Levente

rendező