„«Két házaspár egész éjszaka iszik és csúnyán beszél.» Ez lehetne a darab legsemmitmondóbb tartalmi összefoglalása. Valójában rendkívül gazdag, bonyolult szövetű dráma… Az amerikai értelmiségi kiszolgáltatottsága éppúgy benne rezeg, mint az elrontott házasságok kiúttalansága.

Egy amerikai kisváros egyetemének oktatói gyakran összejönnek egymás lakásán. Martha és George kissé italosan térnek haza egy ilyen összejövetelről. Röviddel ezután beállít hozzájuk ugyancsak spiccesen egy fiatal házaspár, Nick és Honey. A fiatalok észreveszik a házaspár körül vibráló furcsa feszültséget. Martha célzásokat tesz, hogy George még mindig nem tanszékvezető, George pedig feleségéről, mint a rektor elkényeztetett lányáról beszél. Martha elmondja Honeynek, hogy van egy huszonegy éves fiuk... Folytatódik egymás lelki korbácsolása. Fokozatosan lerészegednek és kitálalják életük legrejtettebb intimitásait is… George leveszti önuralmát és fojtogatni kezdi feleségét. Most már életre-halálra tör ki köztük a harc. George felajánlja feleségét a részeg vendégnek, az asszony bosszúból felmegy vele a hálószobába. George közben elmondja Honeynek, hogy a fiuk váratlanul meghalt… Martha már szeretné, ha a keserves éjszakának vége lenne, de most a többszörösen megalázott George nem enged. Bejelenti Marthának is gyermekük halálhírét. Ez a gyermek soha nem létezett, csupán képzeletük közös, meghitt játéka volt, gyötrelmesen boldog házasságuk titkos szimbóluma. Ezentúl minden illúzió, enyhítő hazugság nélkül kell tovább főniük, egymáshoz láncolva, az együttélés poklában.” (Színházi Kalauz)

A Nem félünk a farkastól Albee legnagyobb sikere… Zárt, analitikus darab, cselekmény-izgalmát nem a külső, tágabb értelemben perspektivikus tényezők drámai, tehát alakító jelenléte, hanem a múlt felderítése, a jelen illúziók múlt-alapjainak összeomlása és e folyamatnak mégis jövőt meghatározó jelenidejűsége biztosítja… A teremtő és próbára tevő, küzdő emberségről való kényelmes, önáltató lemondás tragikomédiája ez a máris klasszikus értékű és rangú dráma.