„A darab egyike azoknak, melyekhez igen erős, az alkotási időszakot jóval túlélő, eleven szálak fűznek. Nemzedékem központi problémájáról van szó. A hitről, melyről nem egy kortársam vall ma nyilvánosan, arról, hogy miképpen őrizte meg és érdemes volt-e sugárzásában mindazt, amiért e nemzedék sorompóba állt, megpróbáltatások és olykor kudarcok árán is vállalni. Ítéletet a szerző sem mondhat. De meggyőződése, hogy az emberséges jövőbe vetett hit nem szezoncikk, a humánum cselekvő szolgálata nélkül az élet értelmetlen és kilátástalan. Humánum, hit, hűség nem hangzatos szavak, hanem az élet egyenletének tényezői”. (Csávossy György, Kiss Törék Ildikó)

„Ez a dráma a helytállás, a vállalt eszmények iránti hűség drámája. Mindkét főhős életének alaptémája: hűek akarnak maradni önmagukhoz. Érzelmi kapcsolatuk, szerelmük állandó összeütközések között jön létre. Az igaz, elhivatott festőművész, garda Gábor, és a kis tehetségű, de vezető funkciót betöltő volt évfolyamtárs, Rednik Mihály összeütközése a darab egyik fő konfliktusa… A mű gondolati végkicsengése az, hogy az embernek nem szabad feladnia önmagát, eszményeit. Az igazi helytállás és a hűség példája ebben a darabban a festőművész szerelme, Balogh Zsóka.” (Varga Vilmos, az előadás rendezője)