„Egy német kisváros fogadójába megérkezik Cäcilie és lánya, Lucie. Megtudjuk, hogy az asszonyt évekkel ezelőtt elhagyta imádott férje, elszegényedtek, és Lucie most társalkodónői állást vállalt a fiatal helyi földesúrnő, Stella mellett. A fogadósné elbeszéléséből kiderül, hogy Stella sorsa nagyon hasonlít Cäcilie-hez: nyolc évvel ezelőtt költözött ide férjével, született egy kislányuk, aki azonban rövidesen meghalt, és három évvel ezelőtt a férfi – akiről azt suttogták, hogy nem is volt megesküdve Stellával – nyomtalanul eltűnt. Azóta Stella magányosan, csak a férfi emlékének él, mint a környék jótevője, akit hódolat és részvét övez mindenütt. A bonyodalom rugója: Cäcilie és Stella eltűnt férje ugyanaz a személy. És valóban: Fernando, a hős megérkezik a fogadóba. Mint kiderül, három évvel ezelőtt a korábbi családjával szemben érzett lelkifurdalás kergette világgá, ám hiába kerteste feleségét és leányát, azoknak nyoma veszett, és most némiképp megnyugodva tér vissza Stellához. Stella és Fernando boldogan omlanak egymás karjába, majd Fernando találkozik Cäcilie-vel, felismerik egymást, és a férfi szörnyű választás elé kerül. A kötelességérzet kerekedik először felül és Stella háta mögött el akar szökni övéivel. Tervét azonban Stella megtudja, s Fernando kénytelen vallomást tenni. Egy pokoli napra összezárva maradnak valamennyien a házban. Cäcilie kész lemondani imádott férjéről, felajánlja, hogy elutazik s távoli, önzetlen barátként kíséri életüket, majd olyan megoldáson gondolkodik, amelynek keretében valamennyien együtt maradhatnának. Hiába: Stella, akit egyszerre marcangol a kétségbeesett szerelem és a lelkifurdalás új barátnőivel szemben, megmérgezi magát, Fernando pedig szintén öngyilkos lesz. (A darabnak van egy szelídebb, békülékeny befejezése is.)” (Szántó Judit)