A darab Heltai Jenő egyik legsikeresebb vígjátéka, amelyben úgymond társadalmi kérdéseket is felvet. Egy család szerelmi történetei kapcsán azonban nemcsak a pénzen vásárolt érzelem felett tör pálcát, hanem jól megformált színpadi alakok megjelenítésével szatirikus hangnemű helyzetek egész sorával remekel.

Özvegy Bergné négy leánya közül az egyik színésznő, az ő színpadi neve – Tündérlaki Boriska – által lesznek a testvérei, történetesen mind leányok, Tündérlaki-lányok. A család megélhetését Boriska biztosítja, persze nem Thália papnőjeként szerzett fizetésével csupán, hanem sokkal inkább az őt protezsáló, őt eltartó Báró személye által.

A másik három lány is ebből a pénzből él. Közben Manci szeretne férjhez menni, de hozományra van szüksége ahhoz, hogy kezét megkérhesse a tornatanár Petrencey Gáspár. Olga viszont tanítónő szeretne lenni, de kinevezését nem kapja meg, mert a tanácsos, akitől a kinevezés függ, ezért ellenszolgáltatást is kér… Olga puritán alkata ebbe nem egyezik bele, viszont nem bánja, ha Boriska találkozik helyette a tanácsossal.

Pedig Boriska is szeretne kimenekülni a Báróval való kapcsolatból és úgy érzi, hogy a fiatal és tehetséges Pázmán újságíró, aki szerelmes verseket küld neki, talán megmentheti ebből a kapcsolatból. Pázmán meg is kéri Boriska kezét, de a család felhördül: hiszen így megfosztja őket attól a biztos „jövedelemtől”, amelyből eddig a Boriska önfeláldozása által mindannyian jól éltek. A legfiatalabb húg, Sári meg akarja menteni a helyzetet, felajánlkozik, hogy ő lép a Boriska helyére, de ez végül is nem következik be. Sári tulajdonképpen Pázmánt szereti, így Boriska nem áll útjukba, visszatér a Báróhoz és a család élete is újra a megszokott kerékvágásban folytatódik…

„…többször is elgondolkoztam azon: vajon amikor ezt a színjátékot írta, vagyis néhány hónappal az első világháború kitörése előtt, Heltai mennyit érzett meg a történelem közelítő nagy tragédiájából?, vajon tudatos volt-e, hogy akkor, amikor «odakint» a történelemnek ez a nagy vihara készült, õ bemenekült egy család, egyetlen család zárt világába és annak tragédiáját ábrázolta?” (Tasnádi Márton, a darab rendezője)

Özvegy Bergné szerepével ünnepelte Halasi Erzsébet színművésznő pályakezdésének 35. éves évfordulóját.