„Monsieur Lamberthier, Louis Verneuil híres színmûve, melyet egyszer már láttunk pesti színpadon s most Duo címmel viszontláttuk a Belvárosi Színházban, mintapéldája annak a francia dramaturgiának, amelyben a fölépítés logikája és a dialógus bravúros vezetése eltakarja az igazi, költõi értelemben vett élet hiányát. Három személy körül forog s ezek közül is kettõ van a színpadon, a harmadikról csak folyton beszélnek. Férj és feleség az esküvõ után, a férj feltámadó és egyre fokozódó féltékenysége a harmadik iránt, úgynevezett keresztkérdésekkel folyó vallatás, melyet ezúttal nem vizsgálóbíró vagy rendõrtiszt végez, hanem a férj, aki féltékenységbõl megölte a vetélytársat s az asszonnyal vívott szócsata után elindul feljelenteni magát. Jelenetrõl jelenetre fokozódó feszültség, egészen rövid pihenõkkel. Nem jellemek vagy erkölcsök ütköznek össze — férj és feleség gondolkodásmódja nagyjából egyforma —, hanem indulatból származó gondolatok. Az egész végig érdekfeszítõ, de kicsit úgy, mint egy füzetes bûnügyi regény” - írja Schöpflin Aladár a Nyugat 1938. évi 4. számában.

Nagyváradon Végzetes szerelem-re változtatták az eredeti címet. Különlegessége volt a produkciónak, hogy utalva a fõszereplõ hivatására, aki tehetséges festõ, nagyváradi festõk munkáit láthatták a nézõk a színpadkép során a játéktérben, Kristófi János, Pop Aurél, Pop Marius, Tolnay Tibor és Újvárossy László mûveit.

Az elõadás sikeres székelyföldi turnén volt a tavasz folyamán, amikor Laczó Gusztáv, az egyik fõszereplõ váratlanul elhunyt.