A nagyváradi születésű szerző darabjának témáját valódi történetek alakították ki.

„Az élet tényei késztettek a versenyvizsga megírására – vallja a szerző. Évekkel ezelőtt azt a feladatot kaptam, hogy vizsgáljak ki egy ügyet; megtettem. Az a tény viszont, hogy nem sikerült az igazságot visszahelyeznem jogaiba, nyugtalansággal töltött el. S hogy e nyugtalanságtól szabaduljak, mindent (vagy majdnem mindent) papírra vetettem.”

Egy fiatal nyelvésznő, aki több nyelven beszél és lingvisztikával foglalkozik, megpályáz egy kutatói állást, amelyet azonban nem nyer el. Férje jár el a dolgaiban, hiszen felesége éppen várandós, első gyermekük születését várja. Ám az állást semmiképpen nem kapják meg, mert a prorektor már másnak ígérte és a jelentkező asszonykát a szó szoros értelmében kirúgja. A házaspár nem tud versenyezni a bürokrácia útvesztőiben, és amikor végül mégiscsak elnyerné az asszonyka az állást, visszautasítják. A darab tulajdonképpen egyszerű eszközökkel tár föl egy mindennapi történetet, mégis a néző úgy érzi, mintha róla szólna mindaz, ami a színpadon elhangzik. A diktatúra legsötétebb éveiben egy kis reményt sugárzott, hogy talán mégis lehet kiút a méltánytalan élethelyzetekből.