Reneszánsz életöröm, felszabadult vidámság és a hűséges szerelmi érzés dicsérete árad Shakespeare (1564-1616) e farsangi komédiájából. A fordulatos cselekmény során mindenki megszégyenül, aki embertársait vagy önmagát meg akarja téveszteni: az önző akarnok, aki valódi szándékait álszent puritánság alá rejti, a szendelgő szerelmes, a kegyeletet mértéktelenre túlzó gyászoló. Végül is győznek az igaz emberi érzelmek: az igaz szerelem és a hűséges barátság...

A Szigligeti Társulat - több mint öt esztendő után - újra Shakespeare-vígjátékot tűzött műsorára s tette ezt úgy, hogy azt a művet választotta, amely Váradon mind ez ideig egyszer került színpadra (1926-ban).