Legközelebb március idusán, nemzeti ünnepünk, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alkalmából látogatnak el az együttes muzsikusai három történelmi városba, hogy Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad közönsége előtt felidézzék a 19. és a 20. századi magyar zene néhány gyöngyszemét.

Erkel és Liszt, Bartók és Kodály művei méltó kifejezői a magyar nemzet hagyományainak és gondolkodásmódjának: délceg vagy éppen melankolikus dallamaikban, feszes ritmusaikban és élénk hangsúlyaikban ott a nép érzelemvilága, szabadságvágya, büszkesége – és szavak nélkül is ott a történelem, a közösség minden nekibuzdulása, reménye, harca, kudarca és a talpra állás ereje. Az Ünnepi nyitány, a Hunyadi László, a Magyar képek, a II. magyar rapszódia, a Székely fonó és a Fölszállott a páva sokféleképpen mesél arról, kik vagyunk, honnan jöttünk, milyen vágyakat hordoztak szívükben elődeink. Az egyetlen nem magyar mű, Beethoven Egmont-nyitánya sem illetéktelenül szerepel a programban, hiszen a nemes indulatú műben kifejeződő szabadságvágy és hősiesség a magyar nép második nagy forradalma, 1956 jelképévé vált. Kocsis Zoltán centenáriumához közeledő egykori zenekara, a Magyar Nemzeti Filharmonikusok karmestere a három estén az egyik legkiválóbb magyar dirigens, a hetvenesztendős Kovács János, az operai és a szimfonikus repertoár Európa-szerte megbecsült tolmácsa. A koncertek szopránszólistája, Gebe-Fügi Renáta azonban Erdélyt képviseli: a kincses város szülötte, a Kolozsvári Magyar Opera művésze