Azt mondják, hogy a csalódások erősítik, építik az embert. Nem is tudom. Aki ezt mondja talán még soha nem csalódott. Pedig a csalódás pont úgy az élet része, mint egy pohár víz. A csalódás fáj. Nem épít, nem erősít. Talán egy idő múlva, de akkor már késő. Értelmetlen filozófiai eszmefuttatásokat végezni az élet játékairól, mert meglehet, hogy csak élni kell és meghalni. Egyszerűen. Ismeretlenül.