„Azt a szót, hogy vak, messzemenően nem tudom kimondani. De ha a "vak"-ot annak értelmezed, ami, annak, hogy nem lát, ennyi, ha e mögött nincs több, akkor nyugodtan lehetne használni. Azért van baj a „vak" szó használatával, mert valami még társul mellé. Egy kisebbrendűségi, egy alacsonyabbrendűségi érzés, esetleg sajnálat. Egyszóval olyanokat hoz magával a szó, amiket nem tartalmaz. Ez a baj. A vakság az egy állapot. Az az állapot, amikor a két szemünkkel nem látunk. Nem az, hogy lelki fogyatékos, vagy értelmi fogyatékos, vagy lelki vak.

Persze a látók sem kapják meg azt a segítséget, hogy tudják, mit jelent az, hogy valaki vak. Ahhoz, hogy egy vakkal valóban bánni tudjanak, vagy egyáltalán érintkezni vele, ahogyan az normális, ahhoz valamit meg kellene tanulniuk..."

Az előadás szövegkönyve gyengénlátó és látássérült emberek beszámolói, valamint az alkotók írásai alapján készült.

Az előadáshoz egy beszélgetés is hozzátartozik a diákokkal és egy látássérült barátunkkal (Kroll Judit és/vagy Juhász Tamás)