„A Nixon Kínában John Adams eleddig legsikeresebb és – a kortárs amerikai zene egésze felől tekintve – egyik legünnepeltebb operája. Adams dokumentarista alkotásában a híradások szenvtelenségét oldja fel zenei eszközökkel, s noha a mű az amerikai elnök ötnapos kínai látogatásáról szól, a muzsika mégsem politikai üzenet hordozója. Adams zenéjének tragikomikus ereje nagyrészt a két világ és szokásrendszer kontrasztjának megjelenítéséből fakad” – említi találóan Csehy Zoltán operakalauza. A Nixon Kínában éppen az amerikai és a kínai kultúra találkozásának izgalmas témája miatt világszerte népszerű és újabban ismét rendszeresen játszott opera lett. Magyarországi bemutatója is időszerű tehát, amelyhez az OPERA Angol100 szezonja szolgáltat keretet, és amelyet az intézmény művészeti igazgatója, Almási-Tóth András rendez, izgalmas ötletességgel használva ki az Eiffel Műhelyház különleges tereit.

„Nixon olyan, mint egy mai Simon Boccanegra, akinek felesége egy egész felvonást kap, ahogy megismeri a számára új kínai világot. A másik páros, vagyis Mao és feleségének története az ideológia mögött izgalmas párkapcsolatot tár föl egy nagyszabású operashow-ban” – fogalmaz a rendező.

Játszódik Pekingben, 1972 februárjában.



I. felvonás

Repülőtér Peking mellett: hideg, tiszta, száraz reggel. 1972. február 21-e, hétfő van. Csou En-laj miniszterelnök egy kisebb csoportnyi tisztviselő kíséretében a kifutópályára vonul, amint a „Spirit of ’76” elnevezésű gép a repülőtérre gurul. Miután Nixon elnök kiszáll, kezet fognak, majd az elnök az izgatottságáról és félelmeiről számol be. Egy órával később Nixon már Mao elnökkel tárgyal. Mao beszédmodora filozófiai bölcsességek, szokatlan politikai kinyilatkoztatások és semmitmondó aforizmák tárháza. Bármit is mond, titkárai és a miniszterelnök nyomatékosítja. Nem könnyű a nyugatról érkezett politikusnak lépést tartani efféle párbeszédben.

Az audienciát követően mindenki emelkedett hangulatban élvezi az első estén rendezett fogadást. Nixon elnök és felesége alig pár szót vált egymással, amikor Csou miniszterelnök szólásra emelkedik. Az első köszöntőt a hazafias testvériségre mondja. Nixon válaszában a béke reményének nevezi a kínai népet. Folytatódnak a köszöntők, amelyek egyre közvetlenebbek lesznek az idő múlásával.



II. felvonás

Másnap reggel Mrs. Nixont látjuk kísérői és újságírók társaságában. Röviden elmagyarázza, mit is jelent egy nő számára First Ladynek lenni, majd ajándékként elfogad a Pekingi Üveggyár dolgozóitól egy üvegből készült elefántot. Ellátogat az Örökzöld Népi Kommunába és a Nyári Palotába, ahol röviden elidőzik a Hosszú Élet és Jóindulat Kapujánál, majd naplementekor a Ming-sírokat tekinti meg.



szünet



Este a Nixon házaspár a Vörös női osztag című előadást tekinti meg, ami maga Mao elnök neje, Csiang Csing irányításával jött létre. A forradalmi balett az ideológiai tisztességet hollywoodi stílusú érzelmekkel tálalja, és Nixonékat inkább ez utóbbi ragadja meg: az elnyomott parasztlány van rájuk igazi hatással, az erényekről szóló rész nyűgözi le őket. Csiang Csing azonban – úgyis mint Mao Ce-tung felesége – nem egészen ezt szerette volna közvetíteni.



III. felvonás

Az utolsó este Pekingben. Az elnöki látogatás pompája és nyilvános eseményei véget értek, a főszereplők hálószobáik nyugalmába vonultak vissza, és a múlt eseményein merengenek. Mao és neje táncolnak, Nixonék házasságuk korai időszakáról nosztalgiáznak, amikor is Nixon tengerészhadnagyként szolgált a Csendes-óceánon a második világháború idején. Az opera Csou felvetésével ér véget: vajon mennyi jó származik mindabból, amit egy ember tesz élete során?

Alice Goodman szinopszisa alapján