I. felvonás

„A nők hűsége olyan, akár az arábiai főnix. Mindenki mondja, hogy létezik, de senki se látta. - állítja Don Alfonso egy nápolyi kávézóban. Ferrando és Guglielmo, a két szerelmes tiszt felháborodik, mondván, hogy az ő kedveseik, Fiordiligi és Dorabella a hűség mintaképei. Követelik, hogy az úr bizonyítsa állítását. „Õrültség megkísérteni az ördögöt, mert nyomorultak leszünk, ha rátalálunk. - figyelmezteti az ifjakat Don Alfonso, de végül próbát ajánl: 100 aranyban fogad, hogy be tudja bizonyítani, hogy az ő kedveseik szíve is meginoghat. A fiatalemberek nyugodt szívvel mennek bele a fogadásba.

Fiordiligi és Dorabella, a két nővér kedveseik képmásában gyönyörködnek. „Boldog vagyok! Ha szívem képes lenne másra vágyni, a Szerelem ítéljen engem szenvedésre, míg csak élek!

Kezdetét veszi a színjáték. Don Alfonso érkezik bejelenteni a „rossz hírt: a két tisztnek váratlanul csatába kell mennie. Ferrando és Guglielmo jön búcsút venni; a két nővér legszívesebben meghalna bánatában. Kint felcsendül a csatába hívó katonai zene - a tiszteknek indulni kell. A vigasztalhatatlan lányok az ablakból figyelik a távolódó hajót, melyen - úgy hiszik - kedvesük is rajta van.

Despina, a szolgálólány értetlenkedve nézi két úrnőjét, amint azok átadják magukat a szenvedésnek. Elpanaszolják neki, hogy kedveseik elhajóztak Nápolyból. Despina a maga módján vígasztalja őket: nem kár azokért, jön majd helyettük más. Férfiembertől (kivált, ha katona) hűséget kár remélni - vallja a szobalány. „Ó, nők, fizessünk hát hasonlóképp e hitvány, érzéketlen fajzatoknak. Szeressünk kedvünkre!

Don Alfonso nekilát „csapdát állítani a lányoknak. A tisztek albán nemeseknek öltözve fognak visszatérni, s egymás jegyesének fognak udvarolni: Guiglielmo Dorabellának, Ferrando pedig Fiordiliginek. Először Despinával tesznek próbát, vajon ő felismeri-e az elmaszkírozott tiszteket: a szobalány csak két idegent lát maga előtt, furcsa maskarában. Don Alfonso a lány segítségét kéri, hogy a két fiatalembert a szomorú hölgyek elé vezesse, ő maga pedig elbújik.

Fiordiligi és Dorabella dühösen ki akarja utasítani az idegeneket a házból, de Don Alfonso megakadályozza őket ebben: úgy tesz, mintha régi barátaira ismerne a „betolakodókban, és biztosítja a hölgyeket, hogy nincs mitől tartaniuk. A két férfi elmondja: jövetelük oka a szerelem. A hölgyek megdöbbennek. Fiordiligi ellentmondást nem tűrően utasítja el az udvarlást: oly erős a hitük s a szerelmük, akár a szikla! Don Alfonso arra kéri a lányokat, enyhüljenek meg, különben a két ifjú ott helyben megöli magát szerelmi bánatában. Guiglielmo kérleli Dorabellát: egy kis kedvességért cserébe boldoggá tudnák tenni a hölgyeket. A nővérek otthagyják őket, s ezután Ferrandóból és Guglielmóból kitör a boldog nevetés: bizonyítottnak vélik kedvesük hűségét. Don Alfonso azonban figyelmezteti őket: még nincs vége a próbának... Újra Despina segítségét kéri, hogy a két hölgy megenyhüljön az „idegenek irányába.

Fiordiligi és Dorabella saját szomorú sorsán kesereg, míg kintről az „albán udvarlók sóhaja hallatszik be: Don Alfonso igyekszik őket visszatartani az öngyilkosságtól. Kezükben egy-egy hamis méregfiolával imádottjaik elé járulnak, felhajtják a „gyilkos italt és földre rogynak. Az ijedt hölgyek Despináért kiáltanak, aki a nővérek gondjaira bízza a „haldoklókat, míg ő és Don Alfonso doktorért szaladnak. A lányok szíve végtére is kezd megesni a két szenvedő férfin. Don Alfonso tér vissza az orvossal: azaz az álruhás Despinával. Mesmer mágneses kövével megsimítja a haldoklókat, és azok életre kelnek: hálásan csókolják a nővérek kezét. „Csak a méreg utóhatása; ártalmatlan. - magyarázza a „doktor. Az ifjak újrakezdik: „Adj egy csókot, kincsem, csak egyet, vagy menten meghalok. A nővéreknek ez már sok, ismét elutasítják az udvarlókat.

II. felvonás

A testvérek nem tudják, mitévők legyenek. „Hús-vér nők maguk, vagy mi? - kérdezi Despina. Előadja, hogy egy nőnek mi mindent kell tudnia: kis kacajjal, kis könnyel hogyan bolondítson magába bárkit, hogyan hazudjon pirulás nélkül, s hogy érje el, amit csak akar. A két testvér tanakodik. „Egy kis szórakozás, meg hogy nem halunk bele a bánatba, az még nem hűtlenség. Fiordiligi ingadozik, Dorabella viszont már döntött: „Enyém a kis barna. Megosztoznak a két udvarlón: tudtuk nélkül azt választják, aki valójában a másik jegyese. Don Alfonso hívja össze a fiatalokat. Ferrando és Guglielmo nem bír megszólalni, így Don Alfonso viszi helyettük a szót; a zavartan nevető lányok helyett pedig Despina válaszol. A két „bajkeverő igyekszik a párokat összeboronálni, majd magukra hagyják őket. Guglielmo egy kis szívet ad ajándékba Dorabellának, aki elfogadja azt. Mikor a férfi ki akarja cserélni Dorabella medallionjában Ferrando képét e szívre, a lány előbb ellenkezik, majd belenyugszik. Karöltve távoznak.

Ferrando azonban nem jár ilyen „sikerrel: Fiordiligi továbbra is elhárítja a közeledését. A lány egyedül marad kétségeivel, bűntudatával.

Győzelem! - újságolja Ferrando boldogan barátjának, hogy Fiordiligi hűségén nem lehet kifogni. Guglielmo azonban nem tud ilyen jó hírekkel szolgálni: megmutatja barátjának a Dorabella medáljából kivett képmást... Ferrando feldúltan távozna, de Guglielmo visszatartja: nem érdemes olyan nőért keseregni, aki egy nap alatt elfelejti szerelmét. Don Alfonso nyugtázza a helyzet állását. Guglielmo végtelenül elégedetten követeli tőle a neki járó 50 aranyat, hisz Fiordiligije hű maradt hozzá. Don Alfonso azonban a megállapodás értelmében másnap reggelig próbálkozhat, hogy bebizonyítsa: Guglielmónak sem szabad annyira elbíznia magát.

Fiordiligi kétégbeesve fakad ki nővérének és Despinának: szörnyű kínok gyötrik, mivel már nem csupán Guglielmo iránt ver a szíve. Eltökéli azonban, hogy kitart kedvese mellett. Eszébe ötlik a „megoldás: nővére és ő kedveseik tartalék tiszti ruháit magukra öltve elszökhetnek a csatatérre, hogy vőlegényeik oldalán harcoljanak, s ha kell meghaljanak. Guglielmo büszkén hallgatja az ajtó mögül menyasszonyát, ám Ferrando „színre lép. Nem telik bele sok idő, és Fiordiligi feladja a viaskodást: „Győztél, te kegyetlen! Tégy velem, ami tetszik. Don Alfonso alig tudja visszatartani az őrjöngő Guglielmót. Mindkét felszarvazott ifjú azt kéri az öregtől, segítsen megbosszulni a nőkön a sérelmükért. „Vegyétek el őket. - hangzik a gyors válasz. „A Természet nem tudott kivétellel szolgálni. (...) A nők mind ilyenek. Despina hozza az „örömhírt, miszerint asszonyai készek feleségül menni az új udvarlókhoz.

Baráti sereg gyűlik össze a két nővér esküvőjére. A két pár bevonul, tósztot mondanak: „Ne maradjon nyoma szívünkben a múltnak! Megjelenik a közjegyző, aki nem más, mint az álruhás Despina. A házasság megköttetik, aláírják a papírokat. Ebben a pillanatban hangzik fel a katonai mars hangja: visszatértek a katonák a csatából! Kitör a pánik: Despina és a vőlegények elbújnak, majd utóbbiak észrevétlenül kiosonnak a házból. A nővérek ereiben megfagy a vér. A „királyi visszahívóparancs értelmében megérkezik Ferrando és Guglielmo. „Hű kedveseik csak némán állnak. A szobából előkerül a közjegyzőruhás Despina, aki - mint mondja - egy bálból tért vissza, s épp ruhát akart cserélni... A nővérek elhűlve néznek a szobalányra, nem értik a helyzetet. Don Alfonso „véletlenül leejti a földre a házassági szerződést, amit az ifjak megtalálnak: döbbenten olvassák az írást, és vérszomjasan indulnak a csábítók felkutatására. A szobából visszajőve leleplezik magukat: „A képmást a szívért cserébe most, hölgyem, visszaadom. - mondja Guglielmo Dorabellának. A három nő nem jut levegőhöz. A szerelmesek békét kötnek. Kérdés, ki kivel alkot párt?