Mozart egy késői szimfóniájának az utókor a „Jupiter” elnevezést adta, annak emberi értelmet meghaladó isteni szikrája miatt. A jupiteri fogantatás tulajdonképpen átjárja a zseni egész életművét, amelyben kiemelt helyen tündököl a Don Giovanni.

Ez a fantasztikus mű magában foglalja a világmindenséget, az Univerzum idő- és térbeli végtelenségét, az érzések és a gondolatok maradéktalan, szélsőséges és változatos skáláját. Minél jobban elmélyedünk a mozarti életműben, annál jobban látjuk annak egy tömbből faragott csodálatos egységét. Az a négy félelmetes hosszú hang, amellyel a Commendatore szobra a kárhozatba küldi a címszereplőt, már sejtjeiben megjelenik a tinédzser Mozart ifjúkori remekében, az úgynevezett „kis” g-moll szimfónia indításában.
Il Dissoluto Punito o sia Il Don Giovanni, Dramma giocoso in due atti. A prágai bemutatónak (1787) ez volt a teljes címe. Dramma giocoso – dráma és játékosság. Mennyi mindent mond e két szó, és benne van az egész mű; fájdalom, játék, szomorúság, vigasztalás, igazságkeresés, képmutatás, harsány életöröm, amely hirtelen a végpusztulás sötétségébe ránt le. Ezerszínű zenei karakter követi a szereplők hangulatváltozásait, utalva gondolati összefüggésekre, érzések azonosságára.

Időbeli végtelensége egyértelmű, hiszen a jó és rossz harca örök. Mozart zenéje áradó gazdagsággal, csodálatos vonzerővel ruházza fel a démont, és szinte minket is belevon vonzáskörébe. A gátlástalan, öntörvényű szabadelvűséget (a „Viva la libertà” „nekem mindent szabad” átértelmezését) csak a független hatalom, a túlvilági ítélőszék semmisítheti meg. A Requiem „Rex tremendae” akkordjai már itt megjelennek, a darab legelején; megfellebbezhetetlen utolsó ítélettel.

A darab közismert technikai nehézségeinek megoldása csak eszköz a karmester számára a kifejezés tökéletességének megvalósításához. Lenyűgözőek a fantasztikus ötletek, hangszerelési effektusok és a virtuóz komponálási technika. Egyedülálló zsenialitás, ahogy az I. felvonás fináléjában három különböző és eltérő metrumú tánczenét szólaltat meg egy időben.

Úgy vélem, ennél a darabnál a megközelítés, koncepció kérdése magától adódik. Mozart operája meg van írva. Ha az előadó alázattal a műből indul ki, felfedezi az egyszerűben a sokrétűséget, a bonyolultban az egyértelműt, akkor méltó lesz a feladathoz. Számomra megtisztelő művészi rang, hogy a Don Giovannival foglalkozhatom.