Parti Nagy Lajos Ibusárja a kortárs magyar színiirodalom egyik legeredetibb műve. Darvas Ferenc komponista írt hozzá zenét. Hol is kaphatna jobb lehetőséget ez a mű, mint a Nagymező utcában...

A darab színhelye Ibusár megállóhely. Kisváros valahol az Isten háta mögött, ahová, s ahonnan csak néhanap érkeznek, s indulnak vonatok. A pénztár fülkéjében ott ül Sárbogárdi Jolán, menetjegykiadó, s egy másik életről álmodik. Operettet, sőt operetteket ír. Műveivel, s figyelmet esdeklő leveleivel halmozza el az Operettszínházat, de csak nem jön válasz, vagy ha jön, \"nyelvi szempontú bajokra\" hivatkozva elutasítják alkotásait. Így egy \"harisnyaszomorú, ám végzetes, őszi nap\" éjszakáján Jolán föllázad…

Hősnőjét a szerző, Parti Nagy Lajos így jellemzi: \"Nem szép, nem csúnya. Egy lestrapált, kortalan, nagyjából negyven éves nő. Illetve húsz. Illetve hatvan. Álmosan, gyűrötten támolyog elő a szobájából, hálóing vagy nyuszis pizsama, steppelt, virágos otthonka.\"

A nem mindennapi mű elsősorban a két főszereplő színésznőnek ad parádés lehetőséget: a Jolánt játszó Siménfalvy Ágota és Anyuskát megszemélyesítő Lehoczky Zsuzsa mellett a Béres Attila-rendezte produkcióban látható Mészáros Árpád Zsolt, Földes Tamás és Faragó András is.

A végére pedig marad egy szolgálati közlemény erről a \"kettős\" produkcióról: ami operett-jelenet, az nagyon operett és nagyon zenés, ami konyha vagy állomás, ami valóság, az annyira \"zenés\", mint egy októbervégi esős csütörtök Ibusár-megállóhelyen.