Azt mondják, az angyal mindenki életében eljön legalább egyszer.

Lót – Ábrahám unokaöccse és üzlettársa – a nagybátyjával való folyamatos rivalizálás miatt a gazdag és termékeny Szodomába költözik, noha a város erkölcse köztudottan romlott. Egyszerre igyekszik megtartani hitét és ősei törvényeit, miközben folyamatosan kompromisszumokat kell kötnie vagyonának gyarapítása és pozíciójának megtartása érdekében. Egy nap megjelennek nála az Úr angyalai, és tudtára adják, eljött a vég. Isten pusztulásra ítélte a bűnös várost, de ő és családja – Ábrahám közbenjárására – megmenekülhet. Indulniuk kell: elhagyni mindent, új életet kezdeni ismét, valahol. Isten kimenti Lótot a biztos halálból, de kegyelme mindenkit próbára tesz.



A Lót – Szodomában kövérebb a fű Térey János utolsó drámája, melyet Kovalik Balázs és az Örkény Színház számára írt. A kézirat címoldalán egy Kierkegaard-idézet szerepel:

„Ha nem élne örök tudat az emberben, ha mindennek a mélyén nem volna egyéb, csak valami vadul forrongó hatalom, mely sötét indulatával mindazt előteremti, ami nagy és silány, ha mindennek alján egy tátongó, betelni soha nem képes üresség rejtőzne, mi más lenne akkor az élet, mint kétségbeesés?”

(Kierkegaard: Félelem és reszketés. Rácz Péter fordítása)