- zenés játék Seress Rezső dalaival -

„Az öngyilkosok himnusza” – így nevezték a harmincas évek végén a Szomorú vasárnap című dalt, mely az egész világot bejárta. Sikeréhez semmi sem fogható.
A Föld szinte valamennyi országában játszották, a legnagyobb előadók tűzték műsorukra: Billie Holliday, Louis Armstrong, Bing Crosby, Paul Robeson, Ray Charles, Yma Sumach, Tom Jones, Oscar Peterson, a Mantovani-zenekar.
Az a legenda járta róla, hogy valami egészen különös, mágikus hatása van. Aki meghallja, olyan mély depresszióba kerül, hogy öngyilkosságot követ el.
Hogy emögött mennyi a tény és mennyi a világméretű hisztéria avagy a show biznisz reklámfogása: kideríthetetlen. Tény, hogy az emberiség a dal születésekor, 1936-ban a gazdasági depresszió közepén és a világháború küszöbén állt…
Azt írták erről a monoton kis dalról, hogy primitív c-moll hangzatával valami lényegeset fejez ki: minden kornak megvan a maga „haláldala”.
A dal szerzője, Seress Rezső, akit megidéztem ebben a játékban, s akit Pesten csak úgy becéztek, hogy a „Füttyös muzsikus”, mivel a kottát nem ismerte s a zongorát is csak két ujjal tudta pötyögtetni egy füstös kis csehóban: valóban öngyilkos lett.
Közel hetvenedik születésnapjához, 1968 januárjában kiugrott lakásának ablakából.
Pedig tériszonya volt.
Nemcsak vertikálisan – horizontálisan is. Egy életen át nem mozdult ki Budapestről.
Kivéve, amikor vitték, mint munkaszolgálatost.
Szegényen élte le életét – miközben a New York-i Irving Trust bankban több millió dollárja maradt befagyasztva.
Világhíres volt – de még Budapesten sem tudták, hogy ő szerezte a legszebb slágereket. Sok számát ma is népdalnak tartják.
Nem tudott énekelni. Rekedt hangján inkább csak mondta, mint énekelte dalait – mégis olyan varázslatos hangulatot tudott teremteni, mint senki sem azóta.
Otto Klemperer, aki 1947 és 1950 között számtalan hangversenyt és operaelőadást dirigált Budapesten, a következőket írta a vendégkönyvbe:
„Er ist kein Musiker – er ist ein Genie.”
/ Nem muzsikus – csak zseni./
/ Müller Péter/