A „Vitéz Bátor” a magyar népmesék, és a vele rokon belső-ázsiai sztyeppei hősénekek alapján készült táncmesejáték, amely a nomád népek, törzsek kultúrájának virágzó korszakát idézi.

Békés Arany Kán, oldalán feleségével, Aranyló Nappal, fiaival, Szagdaj és Harhöhöl Vitézzel, s a legkisebbel, Bátorral, hatalma s gazdagsága teljében pihen jurtasátrában. Büszkén mutatja fiainak aranyalmát termő csodafáját. Ám az aranyalmát az éj leple alatt valakik megdézsmálták.

A fiak, hogy vitézségüket bizonyítsák, vállalják a fa őrzését. Ez azonban csak a legkisebb fiúnak, Bátornak sikerül, mivel vacsoráját jószívűen megosztja a kóborló Zöld Manóval, aki tanácsaival segíti. Sőt elárulja, hogy az almát nem madarak, hanem elvarázsolt kánlányok dézsmálják, akiket sárkányok tartanak fogva. Bátor az egyik madárkát rabul ejti és szívébe zárja, de annak kakasszóra haza kell sietnie a sárkány házába.

Hogy elrabolt kedvesét és a kincseket visszaszerezze, a fiú az alsó világot is megjárva megküzd az őt próbára tevő szellemalakokkal, sárkányokkal. Bátyjainak hamiskodása ellenére is győzedelmeskedik, s immár Vitéz Bátorként üli lakodalmát atyja utódaként.

A táncmesejáték a nomád kor hangulatát archív magyar, mongol, burját, üzbég, türk népzenék és korabeli leírások alapján készített díszlettel és jelmezekkel hozza közel.