Egy újabb filmsláger - gondolhatnánk a színház idei műsorkínálatát figyelve. Lehet, hogy egyeseknek csalódást kell okoznunk, de ez a Zorba nem a híres Teodorakisz-zenére fog táncolni. Helyette annak a világhírű szerzőpárosnak a remekbeszabott musical-dalait énekli majd, akik a Kabaréval örökre beírták magukat a színháztörténetbe. Legenda a barátságról, szerelemről, tradícióról, és persze a rossz konvenciók, a korlátoltság elleni küzdelemről. A legenda pedig éppen Zorba alakja köré fonódik. Egy olyan történet, amely mindenkihez könnyedén el fog jutni, és mégis mindenkinek mást fog jelenteni. „A sok musical-betét, a remekbeszabott számok gondoskodnak a felhőtlen szórakozásról.”- mondhatnánk, és talán igazunk is lenne, ha a „Zorba” története azért mégsem lenne teljesen felhőtlen. Talán a görög sorstragédiák örök érvényessége, talán a mediterrán ember szélsőséges vérmérséklete késztette a szerzőket arra, hogy a katarzishoz egy valóságos emberáldozaton keresztül juttasson el bennünket, ezt nem tudhatjuk, de a katarzis elkerülhetetlenül jelen van.