A legfrissebb Proton Színház projekt tud mindent, amit a korábbi Mundruczó-előadások, sőt, talán többet is: épp úgy facsarják a szívet a benne megszólaló dalok, mint a Nehéz istennek lenniben tették, úgy sokkol a brutalitás és közelség mint A Jégben annak idején, Monori Lili tekintete még annál is felkavaróbb mint a Frankenstein-tervben volt, és van az egészben valami eddig nem látott, súlyos mélység.

A Szégyen főhőse egy, a messzi Dél-Afrikában, a poszt-apartheid időszakában Cape Townban romantikus irodalmat tanító professzor, David Lurie. A regény szétfeszíti a helyi társadalmi erővonalak alkotta kereteket és éles pontossággal képes rámutatni saját európaiságunk legnagyobb kérdéseire. Azokra a közös félelmekre és problémákra, amelyek egy nyilvánvalóan nagy átrendeződés előtt álló kontinensen mindannyiunkat foglalkoztatnak. David figurájában egy fehér afrikait ismerünk meg, a mindig is kiváltságokkal és előjogokkal rendelkező sznob entellektüel alakját, aki egy új társadalmi berendezkedésben elveszíti a hatalmát és minden viszonyítási pontját.